JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2015. március 26., csütörtök

Számomra miben rejlik a nőiesség?

Nem tartom véletlennek, hogy a nőt külső megjelenése alapján olyan dolgokkal azonosítjuk, mint a hosszúra NŐtt haj, köröm, szempilla...

Egy előadáson fogott meg az a gondolat, miszerint nagy jelentőséggel bírhat az, hogy a nőni ige főnévi formája a nő, mint a női nem. Számomra ez nagyon nagy súllyal bír...

Azért szeretek a barátnőimmel beszélgetni, mert velük a tipikusan csajos dolgokat is mélyen, felnőttesen, szakszerűen és érdekesen meg lehet tárgyalni. Valamelyik nap szóba került közöttünk az öltözködés, a divat, a testalkatok elemzése. Mindezekkel párhuzamban szóbakerült a nőiesség témája. Hogy váltunk nővé? Nővé váltunk-e egyáltalán? Miben találjuk meg a nőiességünket? Mit jelent számunkra nőnek lenni? Ezek és ezekhez hasonló kérdések merültek fel. Boncolgattuk önmagunkat, visszaemlékeztünk, tanulságot vontunk le és fogalmaztunk meg. Rávilágítottunk egy A pontra, majd bemutattuk a jelenlegi B helyzetet, ahová eljutottunk. Íveket rajzoltunk fel képzeletben, utakat jártunk végig újra, lelki növekedésünk köreit tártuk fel egymásnak.

A társalgásunk után a buszon fogalmaztam meg a választ arra, hogy számomra mi a nőiesség:
A nőni képesség.

Ezzel a témával is úgy voltam, hogy le kell ásni a gyökeréhez. Sokáig kifejezetten nem tartottam magamat nőiesnek és a külső adottságaim alapján most sem feltétlenül tartom magamat annak. Ellenben megtaláltam azt, ami a belülről jövő nőiességet jelenti számomra. E "képlet" alapján pedig ki merem jelenteni, hogy eléggé nőies vagyok! :) A belső pedig kihathat a külsőre, mert ha a lelkemben képes vagyok a növekedésre, akkor a külalakomat is nőiesebbé tudom fejleszteni. Ha akarom!

Nektek mit jelent NŐnek lenni?

Üdv, Honey*

2015. március 25., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Az első

A Blogger Házin kívül ehhez a mozgalomhoz is csatlakoztam, hogy még színesebb legyen a blogom. :) Íme a második téma, amiről írnom "kell".

Az első szó, amit kimondtam: Talán a CICA...

Az első plüss állatom: Egy hatalmas barna mackóra emlékszek.
Az első szerelmem: Oviban volt és azt hiszem Danikának hívták. Nagy barna szemei és kócos, gesztenyeszín haja volt.


Bögre-napló#5.

A Bögre-napló egy hetente (szerdánként) megjelenő lista arról, hogy mi tette boldoggá az elmúlt időszakot, mikért vagyok hálás. Ezeket többnyire egy bögre kávé mellett gyűjtöm össze, ezért az elnevezés.  
 
♥ Családommal lenni
♥ Napsütés
♥ Mignonok :)
♥ Jó érzés, amikor napról napra jobban vagyok a betegségből
♥ SZERELMEM és, hogy nem hagyta elúszni a háztartást, amíg nem voltam itthon :)
♥ Anya főztje
♥ Kávézások, friss levegő, Terény
♥ Munka és pihenés
♥ Egy másik bloggerrel való chetelés
♥ Angolul kommunikálni viszonylag eredményesen :)
♥ Új füzet olaszra, ami remélem jobban motivál majd a tanulásra :)
♥ Napsütés, barátnőm, Duna-part
♥ Névnapozás: pizza és pezsgő
♥ Sokat nevetni színkörön és nagyon élvezni a szerepemet :)
♥ Nézni, ahogy a gyémánt színváltósan csillog a gyűrűmön

2015. március 24., kedd

Létezik kereszténydemokrácia?

Ez a kérdés kavarog bennem szombat óta, mégpedig az IKSZ (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség) tisztújító küldöttgyűlése óta. Hogy miért!? Mindenki, aki felszólalt az ülésen elmondta, hogy milyen fontosak a keresztény értékek, ezen alapszik 15 éve az IKSZ. Személyes és közösségi élmények, személyes és közösségi ambíciók hangzottak el. Volt szimpatikus, volt unszimpatikus, de mégis hiányoltam valamit, vagy inkább Valakit!

Hiába álltak a pulpituson vezető emberek, leköszönők vagy éppen fellépők. Hiába volt tele a terem egy elvileg egységes szervezettel, mégsem volt benne erő, nem volt benne igazi céltudat, sőt erős sziklát sem éreztem alatta... Ki hiányzott?

A keresztény értékeket megtöltő Isten. Mért nem ő állt a magaslaton? Mért nem ő sugárzott az emberekből?...

Különben is, létezik kereszténydemokrácia???

Abban az országban, ahol Ő uralkodik, ott hierarchia, de inkább abszolút királyság van. Szeretnék olyan államban élni, ahol Ő ül a trónon, Ő kormányoz, az Ő kezében van a sorsom, a jövőm, az életem.

Nem csak a mennyországra gondoltok, hanem Magyarországra. 1015 éve ez a nép elköteleződött Isten mellett, de amilyen Hazánk van feltűnik, hogy Isten is a tenyerén hordoz bennünket. Legyen így továbbra is!

Isten áldja a Magyarokat!
Üdv, Honey*

Techniai változás! - Új e-mailcím

Kedves Olvasóim!

Nemrég létrehoztam, s már használható a blog saját e-mailcíme, melyre várom leveleiteket, észrevétellel, kommenttel, kérdéssel, javaslattal!

Postaládám megnyílt a honeyaprocsodai@gmail.com-on!

Szeretettel várom az üzeneteiteket!
Üdv, Honey*


2015. március 23., hétfő

Az elégedetlenségről

"Ha nem lenne elégedetlenség, nem lenne elégedettség sem."

A buszon utazva eszembe jutott egy jópár éves sztori. Már Budapesten tanultam, ott is laktam, de többnyire hétvégente hazajártam. Egyik hétvégén azonban nem akartam menni. Nem emlékszem, hogy miért, de biztos, hogy nem valami fontos dolog miatt, csak nem volt kedvem... A családommal azonban szívesen találkoztam, így pénteken kimentem Vácra, ahová edzésre jártak a tesóim. Beszélgettem anyával, aztán úgy elhúzódott az idő, hogy csak egy nagyon késői busszal tudtam volna visszautazni Budapestre. Sok-sok várakozás után megérkezett egy busz Balassagyarmat-Budapest felirattal. Gondolkozás nélkül felszálltam rá, mert gondoltam, hogy Bgy-ről tart Bp-re. Már vagy fél órája ültem a járaton, amikor elkezdtem azon agyalni, hogy mért nem értem már be a fővárosba. Rövid időn belül rájöttem, hogy az ellenkező irányba tartok. Felhívtam anyáékat, akik eljöttek értem Terényből. Amikor tévedésemet észrevettem mérges voltam magamra, elégedetlen voltam a helyzettel, hiszen egyáltalán nem így terveztem. Ezzel szemben, el kell mondjam, hogy az egyik legnyugisabb, legbékésebb otthon töltött hétvégém volt.

Ma bementem Vácra, a fősulira, mert olasz és drámapedagógia óráim lettek volna. Mivel egyik elmaradásáról sem értesítettek, így rohantam a buszhoz, mert késve indultam el itthonról. Idegesen, kedvetlenül, a szakdoga írást félbehagyva ültem fel a járműre. A városba érve, találkoztam a barátnőmmel, majd bementünk a suliba. Kiderült, hogy elmarad az olasz, így kiültünk napozni, beszélgetni a Duna-partra. Minden okunk megvolt arra, hogy jól érezzük magunkat, bennem mégis ott ült valamiféle feszültség. Kerestem az okát, szerettem volna nem érezni, megnyugodni, élvezni a pillanatot. Lassan sikerült csak... A következő óra előtt visszabattyogtunk az épületbe, majd kiderült, hogy az az óra is elmarad. Volt okunk idegeskedni, de már nem láttuk értelmét. Mivel a barátnőmnek épp elment a busza, így ott maradtam vele másfél órát, hogy ne egyedül kelljen megvárnia az utolsó járatot. A főtér egyik padját kiszemelve egy kis kártyát vettem észre:


Ahogy felemeltem és elolvastuk, ezt mondtam Zuzunak: Lehet, hogy ezért kellett Vácra jönnöm! :)

A nap tapasztalatait összegezve arra jutottam, hogy szerintem szükségszerű a boldogsághoz az elégedetlenség. Ezeket a dolgokat érezzük, akkor is, ha nem szeretnénk. Nem tudunk ellene tenni, de az ellen, hogy mennyi ideig uralja a lelkünket, az érzelmi állapotunkat, már a mi felelősségünk. Amikor a buszhoz szaladtunk a Szerelmemmel, mérges voltam, mert a páromra kellett még várni. Nem akartam hibáztatni őt, hiszen tudtam, hogy én is hibás vagyok, amiért nem kezdtem időben készülni. Nem szerettem volna bántani, nem szerettem volna panaszkodni, szerettem volna derűs maradni és pozitívan felfogni a körülöttem történteket. Nem ment, mert stressz volt bennem. Kimondtam az érzéseimet, panaszkodva és nyafogva. Vácra érve, szintén előjöttek belőlem szavak formájában a bennem lévő kavargások. Ugyanakkor mindez megkönnyítette a továbblépést.

Amikor valami miatt rossz érzésünk támad, érdemes megkeresni a gyökerét az érzésnek, kimondani azt, majd a problémától függően rendbetenni a lelkünket, majd, ha van rá lehetőségünk magát a rossz érzést kiváltó okot megszüntetni.

Ti hogyan kezelitek az ilyen helyzeteket? Kimondjátok azt, ami a szíveteket nyomja vagy magatokban örlődtök?

Üdv, Honey*

Kapd fel a párod ingét!

A mai praktikám most már aktuális, hiszen az idő is engedi, hogy ilyen lengébb ruhákat vegyünk föl.

Abban az időben, amikor még egyszerre laktam Vácon a kollégiumban, Terényben a szüleimnél és Balassagyarmaton a páromnál, sokszor előfordult, hogy valahol nem volt mit felvennem. Minden szennyesben volt, vagy épp csak pólót nem raktam be…

Így adódott, hogy egy alkalommal pironkodva kértem meg a Szerelmemet, hogy adja kölcsön az egyik ingjét. Szerencsére remek ízlése van, így egy nagyon csinos darabot nyújtott át. Leggingsel, magas sarkúval és egy övvel ilyen szettet varázsoltam belőle.

Szerintem nagyon csajos lett, senki meg nem mondta volna, hogy egy fiúing van rajtam! :)

Próbáljátok ki! (Akkor is jó, ha elutazott és hiányzik a Szerelmetek. Így kicsit „vele lehettek”, vagy legalábbis az ingében benne. :))

Üdv, Honey*

2015. március 22., vasárnap

Miért nem írtam?

"Azért nem írok, mert élek. Azért élek, hogy aztán legyen miről írnom." 

Múlt hét vasárnapra azt terveztem, hogy itthon leszek és egy-két házimunka elvégzése mellett írok egy csomó bejegyzést, hogy legyen mit posztolgatnom azalatt a másfél hét alatt, amíg nem leszek itthon. Csakhogy a dolgok másként alakultak...

Délelőtt elmentem az istentiszteletre, ami után még ottmaradtam beszélgetni. Annyira elhúzódott az idő, hogy meghívást kaptam ebédre és már a parókiáról nagyjából fél 3-kor távoztam. Azután szerettem volna megnézni a Vasútmodell kiállítást. Nem szántam rá sok időt, de nem én döntöttem. Egyrészt lenyűgöző volt maga a kiállítás világa, másrészt nagyjából egy órát beszélgettem egy úriemberrel, akivel kezdve a vasútmodellezés csínjától-bínjától, egészen az élet nagy kérdéseiig mindenféléről szó esett.


2015. március 21., szombat

2. Ember tervez, Blogger végez! - Avagy az új fejléc

Mivel ez kissé hosszú lett volna egy bejegyzésben, így két részben osztottam meg a logó és a fejléc történetét. Itt találjátok az első részt:
1. Ember tervez, Blogger végez! - Avagy az új logó

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy elképzelés... Ebben a második bejegyzésben gondoltam leírni, hogy milyen kálváriát jártunk meg, amíg sikerült elérnünk, hogy a fejléc olyan legyen, amilyennek szerettük volna látni. Most már letettem róla, mert van az a mondás, hogy "Csak a szépre emlékezz!". Ehhez tartva magamat, legyen elég annyi, hogy egy éjszaka munkája van benne, de SIKERÜLT! :) Most pedig a szépségek következzenek!

Fejléc: Ez már kissé hosszabb történettel bír és nem is lettem vele azonnal elégedett. Az általam tervezett képen mindennek jelentése van. Kezdem ott, hogy valami egyszerűt szerettem volna, játékosat, színeset, olyat, amiben minden benne van, ami én vagyok. :) A kiindulási alapot az adta, hogy pár héttel ezelőtt egyik fősulis órán meg kellett tervezzük a saját címerünket. Az egyémben az itt láthatóak egy része szerepelt. A mostani fejlécen több embléma van, mint a címeremen volt. Hogy mire gondolhatott a költő? Mondom! :D

A formája:
Nem véletlen, hogy egy ilyen kerekded alakú fejlécet képzeltem el. A gömbölyűség számomra teljességet és nőiességet fejez ki.


2015. március 20., péntek

1. Ember tervez, Blogger végez! - Avagy az új logó

Mivel ez kissé hosszú lenne egy bejegyzésben, így két részben osztom meg a logó és a fejléc történetét. 

Mint, ahogy láthatjátok, kissé megújítottam az oldal megjelenését. Ebben nagy segítségemre volt egy drága barátnőm, Molnár Renáta, aki egy szuper logót és fejlécet készített nekem.

Kezdem az elején, mért is kapta ezt a címet a bejegyzés. Amikor másfél hónapra pihentettem a blogot, akkor sem állt le teljesen az agyam abban a "munkában", hogy a blogon gondolkozzon. Tudtam, hogy szeretném jobban csinálni és mind kinézetben, mind tartalomban tudatosabbá válni. Elgondolkoztam azon, hogy az egészet áttelepítem egy Wordpress-es oldalra, de amikor visszatértem, valahogy mind-mind olyan blogspot-os blogokba futottam, amelyek meggyőztek arról, hogy "Járt utat járatlanért el ne hagyj!"

Első hatalmas lépés a három blogom összeolvasztása volt és úgy létrehozni az oldalakat, hogy ne legyen rengeteg pont a menüsorban. Innentől kezdve vártam, hogy jöjjön a további ihlet azzal kapcsolatban, hogy min változtassak még. Tudtam, hogy szeretnék egy személyre szabott logót és fejlécet. Aztán meg is talált a Múzsa és csókot nyomott a homlokomra. Nagyon kezdetleges rajztudásommal készítettem egy-egy vázlatot.

Láthatjátok, hogy az én "műalkotásomhoz" képest, mennyire más születik akkor, ha egy profi nyúl hozzájuk. :) Ami viszont igazán érdekes: Mért pont ilyen

Logó: Talán tudjátok, hogy imádom a vízcseppeket! :) Amikor esős idő után ott csücsülnek egy korláton, egy pad támláján, áthívom őt a körmömre és nézem, ahogy visszacsillan benne az egész világ. Egyszerűek, szépek, aranyosak... Alapvetően a logónál szerettem volna, ha összefoglalja az apró csodákat, azt, amiről a blogom szól. Összeírkáltam pár dolgot: virág, pillangó, csillag... Ezek mégsem voltak igaziak, olyan személytelennek tűntek, nem azt tükrözték, amit szerettem volna. Azután jött, hogy ami összefoglal, az a szem lenne, amiben visszatükröződik a világ. Ezt viszont nem tudtam megrajzolni és úgy éreztem, hogy túl aprólékosnak kellene lennie, ahhoz, hogy szép legyen. Ez viszont egy logónál nem szerencsés. Tovább dolgoztattam az agyamat, mígnem egy Balassagyarmat-Vác utazás alatt, papírravetettem a fent látható vázlatot. Eleinte azt gondoltam, hogy a vízcseppben is tükröződik valami, de végül elvetettem. Még régebben (pont a csepp-imádatom miatt), gondolkoztam azon, hogy átnevezem a blogot: Honey* csöppnyi csodái-vá. Ekkor talán jobban érvényesült volna a logó, de szerintem ez nem volt szükséges ahhoz, hogy így is hatásos, sokatmondó legyen a kis piktogram a blog címe mellett és a Facebookon. :) Amikor a barátnőm az ikrafirkám alapján elkészítette ezt, szerelem volt első látásra. Maximálisan elégedett voltam/vagyok vele. Pláne, hogy ezt minden gond nélkül fel tudtam tölteni a helyére.

Most már ti is velem együtt csodálhatjátok! Hogy tetszik?
Üdv, Honey*

2015. március 19., csütörtök

Turi-muri

Ezzel a bejegyzéssel indítom az új rovatot, melynek címe: Kedvenc helyeim. A Szívből ajánlom oldal alatt találjátok majd meg.

Kezdjük ott, hogy nem vagyok lelkes ruhavásárló, alapból szerintem kevés dolgot veszek meg. Ruházkodni azonban mégis kell, úgyhogy valahol muszáj beszereznem a testemet befedő textíliákat. Őszintén szólva, nekem eddig csak a turkálók jöttek be, abból is a kilós turik. Ami darabáras az nekem nem sokban különbözik egy kínaitól, ahol feszélyezve is érzem magamat és árban sem sokkal kedvezőbb. Sokáig a kilós turik is csalódást okoztak, mert pocsék árujuk volt. Balassagyarmaton azonban nagyjából egy éve van egy gyöngyszem, ahol eddig potom áron szereztem be csomó jó holmit. :)


2015. március 18., szerda

Bögre-napló#4.

A Bögre-napló egy hetente (szerdánként) megjelenő lista arról, hogy mi tette boldoggá az elmúlt időszakot, mikért vagyok hálás. Ezeket többnyire egy bögre kávé mellett gyűjtöm össze, ezért az elnevezés.  
 
♥ Gumis karkötőket készíteni élénk színekből és hordani azokat
♥ Mennyei kávét inni, olyan tejhabbal, hogy megszólalt :)
♥ Felfúrt polcra felakasztgatni a ruhákat
♥ Kapni egy übercuki méhecskés polót :D
♥ Mentatea mézzel
♥ Virágot kapni a kisöcsémtől
♥ A SZERELMEM, akit akármennyire is mélyponton van a kapcsolatunk, SZERETEK!!! <3
♥ Mignonos fülbevalóimmal szórakozni :D
Instagram fiók
♥ Kanóc - a legcukibb kutyi :D
♥Egy csodálatos vasárnap
- napsütéssel
- biciklizéssel
- mélyen ható igehirdetéssel
- felüdítő beszélgetésekkel
- Vasútmodellkiállítással
- öleléssel, csókkal, meghatódáskönnyekkel
- új csodálatos logóval és fejléccel, amivel ugyan megszenvedtünk (és átnyúlt a hétfőbe), de SIKER koronázta küzdelmünket
- önként segítő emberekkel ^_^
♥ Olaszórán még betegen is sziporkázni :)
♥ Barátnőzés hajfestéssel
♥ Napsütés, Vác - főtér, barátnők, beszélgetés, feltöltődés... kell ennél több!? :)
♥ Ágybahozott tea

2015. március 17., kedd

Milyen kalandon töröm a fejemet? ;)

Ma kaptatok egy kissé kiöntöm a lelkemet-posztot, ami talán engem is lehangolt, de most egy nagyon vidám kis dolgot kezdeményezek.

Utókarácsonyi ajándékként kaptam két süthető gyurmából készült Mignon fülbevalót + egy kulcstartót. Tündériek!!!! <3 Azonban, mint az a mignonokkal lenni szokott, ők sem bírnak meglenni csintalanságok nélkül, szóval néha-néha kimásznak a fülemből és belekacsintanak a kamerába! :)

Amennyiben érdekel Titeket, hogy miként élnek a mignonkáim, kövessétek az oldal Instagram fiókját!

Üdv, Honey*


Ki vagy te Betegség?

Én soha nem vagyok beteg. - szoktam mondani, ezért nem is félek, hogy bármi elkap, megfertőz, legyűr. Rendben, néha taknyos vagyok kicsit, köhögök, de sose tartom olyan vészesnek, hogy emiatt nyomjam az ágyat, főleg úgy, hogy lázam tényleg nincs. Kamaszkoromban persze, amikor nagyon akartam egy "szabadnapot" a suliból, akkor előadtam, hogy beteg vagyok. Mondjuk mindehhez hozzájárult, hogy valószínűleg, amikor nagyon fáradt, kimerült voltam, akkor kellett a szervezetemnek és a lelkemnek egy nap, amíg kipiheni magát.

Most azonban valami tényleg van bennem, mert kínszenvedés nyelni, szóval mandulagyulladás féle lehet, ahogy ezt hatalmas szakértelemmel megállapítottuk itthon. :) A jobb oldali nyirokcsomó számomra kitapinthatóan meg van duzzadva, köhögök, folyik az orrom stb. Lázam azonban most sincsen és nem érzem annyira hullának magamat, hogy betegség miatt ne menjek ide vagy oda. Lehet, hogy most már bűntudatom van, hogy annak idején lógtam emiatt a suliból, amikor nem is voltam igazán beteg, most meg, amikor tényleg az vagyok, akkor meg elmegyek. Bár lehet az is, hogy szívesebben részt veszek egy másfél órás olaszon (ami érdekel!), mint 6-7 olyan órán, ami nem annyira.

Most, amikor tényleg beteg vagyok, hős akarok lenni, hogy ennek ellenére én bírom, megyek, csinálom! Főleg azért is nehéz ezt megállni, mert a láz hiánya miatt nem is érzem magamat igazi betegnek, és ezért nem is feltétlenül köt ágyhoz. Azonban mi is a betegség??? A legyengült, elfáradt szervezet megtámadója és legyőzője. A kulcsszavakat kiemeltem. Szóval igazán hős akkor vagyok, ha most képes vagyok lepihenni. Legalább egy napra és közben bízni benne, hogy annyi elég lesz, hogy utána újult erővel és gyógyulva menjek dolgozni.

Minderre az világított rá, hogy egy baráti találkozóra kérték, hogy ne menjek el betegen, hiszen nem akarnak tőlem semmit elkapni. Ez gondolkoztatott el azon, hogy többet ártok az embereknek azzal, ha ilyenkor köztük vagyok, mint akkor, ha nem.

Szóval betegen felelősek vagyunk önmagunkért és másokért is!

Neten keresztül nem fertőzök! :D
Üdv, Honey*

Annak, aki beteg: JOBBULÁST!

2015. március 16., hétfő

Versenyfutás az előítéletekkel

Sötétbarna bőre, fekete haja, arcának vonásai mind-mind utaltak arra, melyik rasszhoz tartozik. A külső tényezőkön túl azonban hangsúlyosabb volt mindaz, amit belülről sugárzott. Szemében elszántság, arcán koncentráció, ahogy megfeszítette az izmait. Megigazította a fejpántját, körzött kettőt a fejével, pár könnyed szökdelés, majd kilőtt, és őrületes sebességgel száguldott el mellettem. Ambíciójának a szelét keltette.
Ahogy utánanéztem, láttam, hogy lehagyja maga mögött a panelrengeteg zártságát, megelőzi a fajával kapcsolatos előítéleteket, gyűlöletet, lefutja a kishitűségét. Az ő célja nem X sebesség elérése, X táv leküzdése volt elsősorban, hanem, hogy megmutassa a világnak: Származása ellenére olimpiai futóbajnok lehet!

3. Miss Komornyik - Beszélgetés az íróval

Ez egy három részes sorozat második része. Az első kettőt itt találod:
1. Miss Komornyik - Mangaajánló
2. Miss Komornyik - Beszélgetés a rajzolóval


Zuzu barátnőmet már ismerhetitek pár bejegyzésemen keresztül, sőt, ha látogattátok már a blogját, akkor tudjátok milyen tehetséges az írás terén. Talán azt is tudjátok, hogy szépen is rajzol. Most egy új oldalát mutatom be nektek.

Azt tudom, hogy írsz és rajzolsz is, de honnan jött az ötlet, hogy képregény készítésbe fogjatok? Mindezek előtt, hogyan indult, hogy ezzel a két műfajjal foglalkozol?
Zuzu: Először 11.-es koromban merült fel bennem az, hogy írjak egy történetet és utána rajzoljam meg. Egyik barátnőm eleinte nagyon lelkes volt ezzel kapcsolatban. Egy idő után azonban már nem érdeklődött. Mivel csak ő olvasta a történeteimet, így nekem is elment a kedvem. Abba is maradt a történet, habár mindmáig az a leghosszabb regényem, amit valaha írtam. (Annak ellenére, hogy a Miss Komornyik hamarosan befejeződik.) Ezek után teljesen felhagytam az írással és a rajzolással is. Az előbbivel a főiskola első fél évéig nem foglalkoztam, az utóbbival meg addig míg Katával fel nem merült az ötlet, hogy alkossunk együtt. (Megjegyzem, egy nagyon unalmas óra volt a történelmi pillanat.)

2015. március 14., szombat

2. Miss Komornyik - Beszélgetés a rajzolóval

Ez egy három részes sorozat második része. Az elsőt itt találod: 1. Miss Komornyik - Mangaajánló

Katin aznap kék-fehér csíkos póló volt, fodros aljú miniszoknya és hosszú szárú csizma. Barna haja hullámokban omlott a vállára, egy rózsás hajpánttal volt hátrafogva. Ő maga is úgy nézett ki, mintha egy képregényből lépett volna ki.

Ott hagytuk abba, hogy mesélted: gyermekkorodtól kezdve a ceruza és a papír alapfelszerelésed.
Kati: Igen, végül is mondhatom, hogy nekem a rajz az életem. Rajzolok ha boldog vagyok vagy ha fáradt, ha dühös stb... nekem ez olyan mint egy szükgséglet, hasonlóan az evéshez. Nem tudnám másképp megmagyarázni a késztetést, ami újra és újra az alkotásra ösztönöz.

2015. március 13., péntek

Zeneajánló#4. - Bulis zenék

Lévén péntek, ki tudja kinek szottyant kedve egy kis bulizásra, táncolásra. Ehhez szolgálok talpalávalót a mai zeneajánlómban. Ha eddig nem volt kedved, most garantált, hogy te is táncra perdülnél! :)

1. Natalio Oreio - Esso esso

 

Csöppségek - 11.

Ha ölelhetnélek egy teljes óráig…
Érezném, ahogy melleim hozzányomódnak a mellkasodhoz. Kezeiddel átölelnéd fázós hátam s addig simogatnál, míg teljesen felmelegszek. Átölelném a nyakad és szorosan hozzád bújnék. Nem éreznék semmit, rajtad kívül. Elolvadnék karod melegében, s lágy lennék, mint a kenyérre kenhető vaj. Puha sötétség venne körül bennünket, s nem fájna már semmi sem. Olyanok lennénk, mint két hajótörött, akik csak egymásba tudnak kapaszkodni.

2015. március 12., csütörtök

Mintás blézer

Nagyszerű találmány a blézer, hiszen mindenféle egyszerű szettet fel lehet dobni vele. Nyerő szín a fekete ezügyben, de egy idő után már kezd unalmassá válni.

Ezen gondolatok alapján a kedvenc blézeremet kaptam fel, amikor az iskolai Vizuális nevelés órára textílfestést tervezett a tanárnő. A dolog technikailag a minta megtervezésével kezdődött. Azt már előre tudtam, hogy valamilyen népies díszítést szeretnék, valamint hamar körvonalazódott az is, hogy a piros megfelelő szín lenne ehhez. Megrajzoltam egy A4-es papírra azt, ami a fejemben élt, majd ezt átvittem egy olyan lapra melynek a másik oldalán átlátszó, ragadós fólia volt. Ezt kivágtam, majd a jól kifeszített textílre ragasztottam, úgy hogy negatívban adja azt a mintát, amit látni szeretnék. Ezt követte a festés, melyet egyszerűen, sörtés ecsettel végeztem, nagyon sok rétegben. A száradás után lehúztam a fóliát. Sajnos utána elég sok helyen kellett korrigálni, mert az anyagom nem volt pl. előre kivasalva. Egy pamutpólónál ez nem olyan tragédia, de ennél a vászonblézernél érdemes lett volna átsimítani. Azután valószínűleg a kifeszítés sem volt elég alapos. Szóval sok helyen "kimentem" a vonalból. Kapargattam, megrajzoltam fekete textílfilccel, ahol nagyon látszott stb. Hazaérve még szárítottam, majd átvasaltam. Később nagy bátran kimostam, melynek során a fele festék lejött, aminek annyiból örültem, hogy az elrontott részeket is levitte a mosás. A kontúrok azért megmaradtak, így ismét festettem, vasaltam, festettem, vasaltam. Most már jól bírja a mosást, de még mindig van piros textílfestékem, ha bármi történne.

Nekem tetszik, egyedibb, mint előtte volt és nem bántam meg, hogy a kedvenc blézeremet "összemaszatoltam". :) Nektek hogy tetszik? Bevállaltátok volna az elkészítését?
Üdv, Honey*

Sajnos ennél jobb képet
nem sikerült készíteni :/

2015. március 11., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc édesség

A Blogger Házin kívül ehhez a mozgalomhoz is csatlakoztam, hogy még színesebb legyen a blogom. :) Íme az első téma, amiről írnom "kell".

Kedvenc édességem?
Sokat vacilálltam a tiramisu és a citromos álom között. Hogyha mégis választanom kellene, akkor talán a másodikat mondanám, ugyanis azt többször készítettem és egyszerűbb elkészíteni, mint a tiramisut. Most azonban mégis írok mindkettőről.

Bögre-napló#3.

A Bögre-napló egy hetente (szerdánként) megjelenő lista arról, hogy mi tette boldoggá az elmúlt időszakot, mikért vagyok hálás. Ezeket többnyire egy bögre kávé mellett gyűjtöm össze, ezért az elnevezés.  
 
♥ Gyermekként örülni egy gyerekek számára készített játéknak.
Ezzel a bejegyzésemmel kapcsolatban még több megerősítést kapni! :)
♥ Ötösre záróvizsgázni, a gyerekek öröme és az a dicséret, amit azt hiszem soha nem fogok elfelejteni: "Ha lediplomázol, és óvónőként fogsz dolgozni, azt hiszem egy remek kollégával bővül a szakma." (Ha nem is szó szerint, de ez a lényeg!)
Almaleves illata, íze
♥ Kipihenten ébredni NEM 4 órakor
♥ Sunshine!!! :)
♥ Elmerülni egy kicsit más blogok között és inspirálódni
♥ Héliumos lufit kapni a Szerelmemtől :) (A látvány, ahogy jön felém a sárga lufival a napfényben!!! :))
♥ Hajvágás közben szivecskét formált meg nekem :)
♥ Találkozni a párom nagymamájával, beszélgetni. Jó hallgatni az idős embereket, akik nem panaszkodással vannak tele.
♥ Rátalálni egy nagyin régóta keresett számra!!!
♥ Vasárnapi 2 órás séta a napsütésben, nagyon szép helyen, ami ezeket ihlette
♥ Fehér szegfűt (jelentése: hűség), egy verset és csokit kapni nőnapra
♥ Újra olasz, újra drámaóra, újra barátnőzés :)
♥ Csokit kapni Nőnapra gyönyörű-cuki dobozban, illetve megkapni egy korosodó, de nagyon jófej pasastól, hogy lehet, hogy nekem Gyereknapra kellett volna átadni a csokit :D (Én vagyok a legfiatalabb a színjátszós csapatban...)
♥ Hot-dogot készíteni és enni
♥ Házhoz jött a színház, kiöltözni kicsit és nevetni a darabon
A miniszter félrelép-et nézni és - bár láttam már - megszakadni a nevetéstől!
♥ Megihletődni ehhez a bejegyzéshez

Szemétvirágok

Unottan nézem a mellettünk elsuhanó tájat. Kicsit fáradt vagyok, bámuló szemeim előtt szinte elmosódik minden, mégis látom, hogy a lejtők, a dombok szivárványszínben pompáztak a tavasz milliom virágjától. Gyönyörűek! Vágyok közéjük és már-már feltöltődnék általuk, amikor... megrázom magamat, majd újra kinézek a buszablakon. Hiszen ezek nem is virágok, hanem rengeteg szemét! Színesek, csillogósak, hivalkodóak. A szívem elfacsarodik, harag költözik bensőmbe. Miért, miért teszik ezt egyesek a természettel?


2015. március 10., kedd

Zeneajánló#3. Kate Ryan - Desenchantee

Ezt a számot évekig kerestem! Egyszer-kétszer hallottam a rádióban, de soha nem olyan körülmények között, hogy utána csekkolhassam, vajon ez mi is volt. Még sok-sok évvel ezelőtt egy bevásárlóközpontban ültem egy barátommal, amikor szintén megszólalt a dal. Még a dm eladójához is odamentünk, hátha ő tudja. Nem tudta! :( Többször eszembe jutott, hogy valakinek spontán elénekeltem nagyjábóli dallammal azt, hogy "ökáóóóó" (mert mindössze ennyi maradt meg belőle, pedig nem is így van :D). Így sem jött rá senki, hogy melyik zeneszám lehet ez.


Tegnap éjjel a drága párom azonban azonnal felismerte és megtalálta nekem. Olyan boldogsággal hallgattam, mintha egy rég elveszett tárgyra bukkantam volna! :)

2015. március 9., hétfő

Sétálj és figyelj!

Ez a bejegyzés inspirált arra, hogy ezeket a fotókat elkészítsem. Vasárnap délután abban a gyönyörű napfényes időben, magamhoz vettem a fényképezőgépemet, majd nekiindultam az utcáknak. Kicsit "csaltam" ugyan, mert nem 10, hanem 20 lépésenként álltam meg, de akkor tényleg megálltam. Nagy segítségemre volt azért a közelítés opció, de egyik fotón sem látszik szerintem, hogy ezzel dolgoztam.


Beszéljenek helyettem a képek! 

Blogger Házi#1.

A hétvégén kalandoztam egy kicsit a bloggervilágban és rábukkantam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségére. Csatlakoztam is hozzájuk, többek között azért, hogy jómagam is lelkes háziíróvá váljak. :) A Házi feladatokról itt tájékozódhattok. Az első, amit én is megírok a legutóbbi feladat, miszerint írjak arról a 3 bejegyzésről, ami más blogokon a legjobban tetszett az utóbbi egy hónapban. Nézzük!

1. Zuzu herceg világa: Szemedben látom tükröződni a világot
Lehet, hogy elfogult vagyok a legjobb barátnőmmel, de ez legyen a legkissebb hibám! Nagyjából egyidőben kezdtünk bele a blogolásba, a komolyabb szintű írásba. Együtt fejlődtünk, biztattuk egymást, kritizáltuk a másikat (építő szándékkal), kijavítottuk a helyesírási, félregépelési hibákat stb. Nagyon lélekemelő élmény olvasni egy ennyire kiforrott, ennyire mélyre találó novellát! Tetszett, csak ajánlani tudom!

2. Kincsesfüzet: 10-es kihívás íróknak, rajzolóknak és fotósoknak
Ebből a bejegyzésből nagyon megfogott az utolsó, bár nem vagyok fotós, csak amolyan lelkes amatőr. A vasárnapom fénypontja mégis az volt, amikor ezt kipróbáltam. Pár napon belül erről is készül majd egy bejegyzés, ahol mutatok egy-két fotót, amit így készítettem. Szerintem az írós feladatot is ki fogom próbálni.

3. KicsiARakás: Mi leszel, ha nagy leszel?
Végtelenül aranyos bejegyzés ez. Ugyanakkor nagyon jó volt rábukkanni erre a blogra, mert nekem 5 testvérem van, úgyhogy tudom milyen az, amiről ír a bloggerina. A többi cikk is tetszik!

Ajánlom ezeket az oldalakat sok szeretettel!
Üdv, Honey*

2015. március 8., vasárnap

Fenyő

Áll a fenyő, szép csendesen,
A kősziklán, nagy délcegen.

Zöld ágait szél cibálja,
Süvít, tombol, de fánk állja.

Nagy orkán a fatörzsnek méltó ellenfele,
De a harcnak győztese ez utóbbi legyen.

Ilyen bátrak s ily erősek legyünk
                    mi is, mint a fa.
Hogy világunk ezer szelét
                    törzsünk büszkén állhassa.

2015. március 7., szombat

Almaleves megfázás idején

Hétfőtől-péntekig gyakorlaton voltam. Minden reggel (hajnalban) 4-kor keltem, este 10-kor feküdtem. A napjaimat kiscsoportosok között töltöttem, egész héten terveztem, készültem, járt az agyam. Napközben enni alig volt időm, csak kutyafuttában ettem néha, leginkább szendvicset. Gyakorlatilag tejfölös kenyéren és neszkafén éltem. :D Időközben megfájdult a torkom, bedugult az orrom... Az étrendemet így Negróval egészítettem ki. :)

Mikor tegnap délután hazaértem alvásra és normális, meleg, főtt ételre vágytam és zöldségre, gyümölcsre, hogy a szervezetem minél hamarabb újraéledjen. Vásároltam hát öt zöldalmát és három szál sárgarépát. Itthon 2 óra alvás után ezt az almalevest főztem meg. Szerintem nagyon finom lett! Ma is megettem már két bögrényit. :) Már csak az illatáért is megéri elkészíteni.

Hozzávalók kb. 4 csészényi leveshez:
- 2 közepes alma
- fűszerek: egész fahéj, szegfűszeg, szegfűbors
- tej és liszt habaráshoz
- 4 nagyobb kanál cukor
(Ezek inkább iránytadóak és nem szabályok. Én is mindig ízlésre főzök, szóval kinek miből mennyi kell...)

Az almákat kicsumáztam és felkockáztam, majd feltöltöttem vízzel a fazekat. Feltettem főni, beledobtam a fűszereket, majd fedő alatt főztem. Amikor az alma puha lett, megcukroztam, majd készítettem tejből és lisztből habarást. Ezzel sűrítettem a levest.

Miért válaszd ezt?
- az illatáért
- az ízéért
- egyszerre meleg étel és gyümölcsöt is eszel, 2in1 :)

Másodiknak ezt készítettem el.

Jó étvágyat! Aki hozzám hasonlóan beteg, annak meg jobbulást is! :)
Üdv, Honey*

2015. március 6., péntek

Zeneajánló#2. NOX – Szeretem

Amikor ezt a számot hallgattam, eszembe jutott az én „Szeretem...” listám. Szerintem nagyon szépen van megfogalmazva mindaz, amit a szövegíró belevett a szeretem-kategóriába. Végtére csak annyi, hogy bővült az én felsorolásom: Szeretem a NOX – Szeretem című dalát. :)

Jó zenehallgatást!
Üdv, Honey*

2015. március 5., csütörtök

Figyelem lányok! - Részmegoldás egy kényes ügyre

Már nagyon-nagyon régóta szeretnék írni erről, de ez annyira tabutéma, hogy sokáig nem mertem, mégse volt olyan fontos stb. Pedig egy végtelen egyszerű dologról van szó, amit ugyan nem én találtam ki, de amikor hallottam egy ismerősömtől, rácsaptam a homlokomra, hogy "jé, tényleg!"

A közvécék sok lány által utált helyek, s nem csoda! :( Gusztustalanok, büdösek és sokszor gyakorlatilag használhatatlanok. A szükség mégis nagy úr! Amivel esetleg megkönnyíthetnénk egymás dolgát: amikor pisilünk, előtte hajtsuk fel az ülőkét. Az esetek 98%-ban úgyis a WC fölé guggolva végezzük dolgunkat, így legalább nem pisiljük le az ülőkét. Magunkkal szemben is jól járunk, hiszen egyéb esetben (ha igényesek vagyunk) törölhetnénk magunk után. Végső érvként, ha útközben kellene nagy WC-zni, egy olyan lány után, aki megfogadta ezt a praktikát, csak átörölni kell a deszkát, majd körbepapírozni. Ellenkező esetben komplett klotyótakarítás várna ránk. Persze, dolgunk végeztével hajtsuk is vissza az ülőkét, s a fedelét. Mert már mégis, úgy sokkal szebb! :) Azután alapos kézmosás, remélhetőleg van szappan. :)

Plusz: Hasznos, ha mindig, minden körülmények között van nálad papírzsebkendő. Talán nem kell magyaráznom, hogy az orrfújáson kívül mennyi mindenre jó! Funkcionálhat törölközőként, papírtörlőként, szemétfelszedés esetén kesztyűként...

Neked van ezekre valami jól bevált praktikád? Kérlek, oszd meg velünk! :)

Add tovább! - A kultúrált női mosdók érdekében
Üdv, Honey*

Ui.: Legyünk annyira HÖLGYEK, mint a piktogrammon szereplő!

Csöppségek - 10.

A dicséret szárnyakat ad.

2015. március 4., szerda

A mélypontról felfelé, avagy egy Főnix újjászületése

Még nem is számoltam be az időszakról, amely alatt nem publikáltam... Ezennel ezt a bejegyzést ajánlom a Semmi, és Veled? blog szerzőjének, bízván abban, hogy további publikálásra ösztönözze. :) Illetve ajánlom mindenkinek, aki bizonytalan abban, hogy Írni vagy nem írni? Mert a bloggereknek ez sokszor A nagy kérdés.

Január elején kezdődött a bizonytalanság. Jól, jobban akartam csinálni a blogok vezetését, kétségbeestem, hogy vajon kinek írok, mért írok. Mindenkit kérdezgettem, hogy szerinte mért nem olvasnak többen? Kíváncsi voltam, másoknak mi a titka... A kérdéseimre nem jöttek egyértelmű válaszok. Annyira elbizonytalanodtam, hogy be is zártam mindhárom blogomat. Ekkor kezdtem újra naplót írni.

Íme három idézet az akkor írtakból:

"2015. január 3.
Ülök a földön, lábaim magam alá hajtva. Már zsibbadnak, de nem érdekel. Nézem a fehér rongyszőnyeget, ahogy a lilás derengésben alszik. Bámulok, s közben a gondolataim cikáznak. Miért is írok? Lődözgetem a végtelen Internetbe a kis írásaimat. Mintha az űrbe küldeném, ahonnan semmi visszajelzés nem jön. Mások hogy csinálják? Mi a titkuk? Kétségbe vagyok esve, hogy szabad-e egyáltalán blogolnom, vagy hagyjam a csudába? Gábor (a párom) szerint magam miatt blogolok. Ez valahol így is van, de azért rengeteget számít, hogy elér-e a mondanivalóm másokhoz... Szeretném, ha olvasnának, szeretném, ha megtalálnának, szeretnének, hasznos lennék, írnának nekem..."

"2015. január 4.
Újra naplót írok? Talán ez az útja annak, hogy visszatérjek ahhoz, amiért valaha írni kezdtem? A magam szépségére, az érzelmeim levezetésére..."

"2015. január 7.
Ja, ma valami olyasmit fogalmaztam meg magamnak, hogy ez a blogolás olyan, mint a társadalmi munka vagy jótékonykodás. Az, hogy a tapasztalataimat, praktikáimat stb. ingyen megosztom másokkal és közben én is jól érzem magamat."

Ez utolsó dátumtól számítva azonban volt még körülbelül másfél hónap, míg végre elhatároztam magamat, hogy újra blogolni fogok. Az első löketet a Napi Boldogság ezen bejegyzése adta. Azon belül is megszívlelendő ez a mondat: “Megengedheted magadnak azt a luxust, hogy nem foglalkozol az eredménnyel.”

Ekkor már tudtam, hogy folytatni szeretném, de nem tudtam hol, hogyan, milyen kinézettel, maradjanak külön a blogjaim, vagy tegyem egy helyre a bejegyzéseket... A következő megerősítést az urban:eve-n találtam, ennek az idézetnek a formájában: "Ha nem tudsz nagy dolgokat csinálni, csinálj kis dolgokat nagyszerűen."

A következő időszakban átmenetileg elvetettem a nagyszabású terveket: új oldal, megfelelő design, logókészítés, tervezés, tanulás mindezekről... Egyetlen dolgot hajtottam végre, bár az is jó nagy falat volt: a blogok összevonását. Több ember véleménye után meggyőztem magamat, hogy ez lesz a legjobb. NEM BÁNTAM MEG! Amennyiben ilyesmin töröd a fejedet, mindenképp lépd meg ezt! (Megjegyzés: egy novellás-verses-idézetes, egy életmód és egy kézműves oldalam volt.) Amennyiben szakmai szempontból fontos a szegmentálás, akkor ez nem vonatkozik rád.

Ezen kívül kipofoztam, felépítettem az oldalt úgy, hogy átmenetileg tetszik, szeretem. Utána megnyitottam újra, s azóta hála Istennek minden napra jutott bejegyzés. Ezzel is dilemmáim voltak, hogy naponta mennyi írás egészséges. Minden nap kell írni? Vagy hetente legyen X számú megosztás? Bízom benne, hogy ez megmarad, hiszen rengeteg ötletem, több vázlatom van, mindig nyitva a szemem és a szívem, és írok, mert írni akarok és szeretném, ha olvasnának! :)

Mikor újra megnyílt a Honey* apró csodái, meglepően sokan jelezték, hogy már hiányolták, mért nem írtam, szerettek olvasni... Csak úgy hízott a májam a büszkeségtől! :) A látogatottsági statisztikákra jó ránézni, s azóta egy új feliratkozó és egy szívmelengető komment is érkezett egy nagyon kedves bejegyzésemhez.

Végül rádöbbentem, hogy jól döntöttem. Éreztem, hogy a bizonytalanság oka nem az olvasókban vagy azok hiányában, a kommentelőkben vagy azok hiányában, esetleg a statisztikákban van, hanem önmagamban keresendő. Én ezen a kálvárián mentem végig, nem gondolom, hogy neked is ilyen hosszú lesz, neked is ezek a stációk lesznek, de szurkolok, hogy sikerüljön eljutni a végére, amikor újra bízol magadban!

Amennyiben kedvet érzel ahhoz, hogy megosszad a saját újjászületésedet, önmagad ilyen téren való megerősítését, bátran írd le kommentben! Buzdítsuk egymást!

Sok sikert!
Üdv, Honey*

Ui.: Még eszembe jutott egy régi szösszenetem, talán az is inspiráló lehet: Főnix

Bögre-napló#2.

A Bögre-napló egy hetente (szerdánként) megjelenő lista arról, hogy mi tette boldoggá az elmúlt időszakot, mikért vagyok hálás. Ezeket többnyire egy bögre kávé mellett gyűjtöm össze, ezért az elnevezés.  
 
♥ Megosztani az esernyőmet egy nénivel, és beszélgetni, amíg megérkezik a busz. Ha már esik az eső, próbálom keresni benne a pozitívat. Erre utal ez a bejegyzésem.
♥ Vasárnap: jót enni, rengeteget beszélgetni, új ismeretségeket kötni, büszkélkedni a falummal.
♥ Brandy-s pohárból tejet inni. :)
♥ Szombat: párom nagyszüleit látogatni, étteremben enni, beszélgetni.
♥ Drága ovisaim! Nem jó ugyan hajnali 4-kor kelni, de erőt ad a gyerekek tiszta lénye. Erről szól ez a Csöppség is.
♥ Csodálatos napfelkelték és napnyugták.
♥ Segítséget kapni a lelkészasszonytól, aki mint jótevő angyal ad annak, akinek szüksége van rá.
♥ A szerelmem támogatása, amire most rengeteg szükségem van.
♥ Beindult a balassagyarmati református ifi, aminek jó az aktív részesének lenni.
♥ Élvezni, hogy pezseg az élet körülöttem, ebben jótékonyan elfáradni, de a mindennapok luxusát mégis élvezni.
♥ Írni, írni, írni! :)
♥ Leadni a szociális ösztöndíj pályázathoz minden papírt és ettől megkönnyebbülni.
♥ Csinosan felöltözni egy egyszerű kötött pulcsival :)
♥ Barátnőm és kislányának a látogatása, őket megvendégelni, beszélgetni, mesét olvasni
♥ Dicséretet kapni a képeimre... lám, mégis tudok néha! :)
♥ Házakat nézegetni, álmodozni
♥ Párom ölelésében megnyugodni
♥ Kávéillat, mosószappanillat

2015. március 3., kedd

Csöppségek - 9.

Reggel, az óvodába menet azon gondolkoztam, hogy a gyerekek között lenni lélektisztító folyamat. Az Ő világuk olyan más, annyira tiszta... Nekünk kellene megköszönnünk, hogy egy kicsit maguk közé fogadnak.

Mindennapok luxusa

A tegnapi napon, ha lehet ezt mondani, minden összejött! Fáradt voltam, esett az eső, fáztam, fájt a torkom, a térdem, késett a busz, elment a csatlakozás... Az ilyen napokon főleg jól esik kényezteni önmagamat. Ezek az apróságok akkor is beleférnek, amikor hiába a kimerültség, még millióegy dolgod van. Nézzük!

Tonizálj!
Hazaérve, egyértelmű, hogy kezet mosunk, de az már nem mindig annyira evidens, hogy az arcunkat is megtisztítjuk. Egy frissítő arcmosástól, vagy tonizálástól máris sokkal jobban érzed magadat! (Erről itt olvashatsz egy hasznos cikket!) Nagyon jól frissít és a zsíros bőrűek még tisztábbnak érzik majd a bőrüket. (Én a sima, hideg vizes arcmosást reggelente preferálom, leginkább felébredés céljából. A kosz letisztítására azonban a natúr víz még nem elég, a szappanos arcmosás után pedig olyan furcsa, matt hatást érzek magamon, ami nem annyira tetszik.) A tonik azonban bevált! Ami miatt még jó érzés, hogy a jó illatú folyadékkal átitatott vattakoronggal remekül át lehet masszírozni egy kicsit az arcot. Ez plusz felfrissülést ad!

Gyújts mécsest!
Nekem annyira melengette a lelkemet az a pislákoló fénysugár az asztalom sarkán. Sokkal több kedvem volt admisztratív tevékenységgel foglalkozni, a tervezést pedig inspirálta a hangulata.

Egy bögre lazulás!
Elkészíteni egy kakaót, teát, neszkafét, tejes kávét vagy kávét (koffeinigénytől függően :)) nem vesz el sok időt az embertől, mégis rengeteg mindent ad neki. A látványa, az illata, az íze, a melegsége... (Nekem most szinte muszáj, mert remekül rendbeteszi a torkomat, amikor egész nap 21 gyereket próbálok túlbeszélni.)

Zuhanyzás után, lefekvés után masszírozd meg a lábfejedet!
Van egy rég a szekrényben álló lábkrémed, de sose használod? Épp itt az ideje, hogy változtass ezen! Vedd elő és tégy egy keveset a tenyeredbe, oszlasd el a másikon is, majd alaposan masszírozd bele a talpadba! Amennyiben nem ódzkodsz a zokniban alvástól, húzz fel egy lábtyűt és irány a pihe-puha ágy! :) Egyébként a krém így jobban kifejti a hatását. (Hogyha nincsen lábkrémed, masszázsolaj, kézkrém vagy bármilyen testápoló is megteszi!)

Neked még mi jutott eszedbe? Te milyen egyszerű dologgal kényezteted magadat?

Élj te is a mindennapok luxusával!
Üdv, Honey*

2015. március 2., hétfő

Épületszerelem

Valószínűleg már a fogantatásom pillanatában eldőlt, hogy elbűvölnek majd a házak. Építészmérnök szülők gyermekeként elragadtatva tudok megállni egy-egy épített csoda előtt. Rajongok a szecessziós épületekért és a 19. század stílusáért. Van, hogy egy-egy települést keresztül-kasul járok csak azért, hogy megnézzem annak épített örökségét.

Szegeden órákat kószáltam csak azért, hogy végignézzem annak lenyűgöző épületeit. Örült a lelkem a régmúlt idők szépségének, de fájt is, mert látszott, hogy a jelenkor nem tartja nagy értéknek, s mennek tönkre ezek az épületek.
Balassagyarmaton hosszú séta eljutni az otthonomtól a református templomig. A vége felé már kezdenek fáradni a lábaim, ellenben akkor jön az út szemet gyönyörködtető java! Szinte feledteti is a kimerültséget a kovácsoltvas kerítések, a stukkók, a különleges alaprajzok, a mesebeli ablakok varázsa. 

Ugyanakkor egészen egyszerű házakat képes vagyok újra és újra megbámulni utazásaim során. Elképzelem azokat, akik benne élnek, ahogy élnek benne, milyen lehet belülről? Milyenek a színek, formák, méretek, fények, bútorok? Elgondolkozok azon, hogy laknék-e benne, milyen lenne? Ha kívülről látom, milyen lehetőséget rejt vajon? Mit változtatnék, minek emelném ki a szépségét?...

Szerelem ez! 

Nektek milyen a kapcsolatotok az épített világgal?
Üdv, Honey*

2015. március 1., vasárnap

Készíts magaddal interjút!

A Nők Lapja számait válogatva, el-elidőztem az utolsó oldalon. Semmi több: 10+1 kérdés, melyet feltesznek az interjúalanynak. Minden alkalommal közel ugyanazokat. Egyszer elképzeltem, milyen lenne válaszolni rájuk. Izgalmas, kicsit, mintha magam is híres lennék. Hívlak benneteket egy kis beszélgetésre önmagatokkal! (A kérdések az újságban önözve vannak feltéve, én tegező formában írom, hiszen gondolom önmagatokat inkább így szólítjátok meg.)

1. Ha újraélhetnéd életed egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
2. Mit csinálsz olyankor, amikor nem csinálsz semmit?
3. Mi az a tulajdonság, amit legjobban kedvelsz a másik nemben?
4. Mi az a téma, ami leginkább idegesít, amiről nem szeretsz beszélni?
5. Hová költöznél el legszívesebben és miért?
6. Melyik a kedvenc könyved és miért?
7. Ha más hivatást kellene választanod, mi lenne az?
8. Mi a legértékesebb tulajdonod?
9. Hiszel az álmokban és a halál utáni életben?
10. Melyik a kedvenc idézeted?
+1. Mi fájt a legjobban?

Akit érdekel, hogy én mit válaszoltam, az kattintson ide.

Jó utazást a belső világotokban!
Üdv, Honey*