Valószínűleg már a fogantatásom pillanatában eldőlt, hogy elbűvölnek majd a házak. Építészmérnök szülők gyermekeként elragadtatva tudok megállni egy-egy épített csoda előtt. Rajongok a szecessziós épületekért és a 19. század stílusáért. Van, hogy egy-egy települést keresztül-kasul járok csak azért, hogy megnézzem annak épített örökségét.
Szegeden órákat kószáltam csak azért, hogy végignézzem annak lenyűgöző épületeit. Örült a lelkem a régmúlt idők szépségének, de fájt is, mert látszott, hogy a jelenkor nem tartja nagy értéknek, s mennek tönkre ezek az épületek.
Balassagyarmaton hosszú séta eljutni az otthonomtól a református templomig. A vége felé már kezdenek fáradni a lábaim, ellenben akkor jön az út szemet gyönyörködtető java! Szinte feledteti is a kimerültséget a kovácsoltvas kerítések, a stukkók, a különleges alaprajzok, a mesebeli ablakok varázsa.
Ugyanakkor egészen egyszerű házakat képes vagyok újra és újra megbámulni utazásaim során. Elképzelem azokat, akik benne élnek, ahogy élnek benne, milyen lehet belülről? Milyenek a színek, formák, méretek, fények, bútorok? Elgondolkozok azon, hogy laknék-e benne, milyen lenne? Ha kívülről látom, milyen lehetőséget rejt vajon? Mit változtatnék, minek emelném ki a szépségét?...
Szerelem ez!
Nektek milyen a kapcsolatotok az épített világgal?
Üdv, Honey*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése