Katin aznap kék-fehér csíkos póló volt, fodros aljú miniszoknya és hosszú szárú csizma. Barna haja hullámokban omlott a vállára, egy rózsás hajpánttal volt hátrafogva. Ő maga is úgy nézett ki, mintha egy képregényből lépett volna ki.
Ott hagytuk abba, hogy mesélted: gyermekkorodtól kezdve a ceruza és a papír alapfelszerelésed.
Kati: Igen, végül is mondhatom, hogy nekem a rajz az életem. Rajzolok ha boldog vagyok vagy ha fáradt, ha dühös stb... nekem ez olyan mint egy szükgséglet, hasonlóan az evéshez. Nem tudnám másképp megmagyarázni a késztetést, ami újra és újra az alkotásra ösztönöz.
Kati: Szerintem a képregény rajzolás ötlete minden, ezt a műfajt kedvelő rajongóban megszületik valamikor. Az a különbségköztünk és közötük, hogy mi voltunk olyan őrültek, és valóban bele is vágtunk. Nekem már korábban is voltak próbálkozásaim ebbe az irányba. Első történetünk, a Miss Komornyik már 2007-ben megszületett, akkor még teljesen más feldolgozásban. Zuzuval való találkozásom újra életre hívta a sztorit. Őszintén mondhatom, hogy nála jobb írót nem is találhattam volna. Általa sikerült az alaptörténetet egy izgalmas, bolondos, kissé sajátos humorú formában újraalkotni.
Ezt én is tanúsíthatom, hogy humor, bolondos fordulatok, hatásos ötletekben bővelkedik a művetek. Ettől lehet kiemelkedő, de elég vajon a sikerhez? Neked mitől különleges a Miss Komornyik?
Kati: Számomra attól különleges, hogy az első saját készítésű mangánk. Persze a dolog nem ilyen egyszerű! Rendkívül nagy alkotói kihívás és rengeteg új tapasztalat is egyben. Ez előtt nagyrészt egy-egy oldalas képeim voltak. A képregény rajzolásakor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen továbbra is egyetlen oldalt rajzolok, azzal a különbséggel, hogy egy fejezet körülbelül 20-25 ilyen oldalból áll. Eleinte ez meg is rémisztett, és az első két fejezet után voltak nagyobb kihagyásaim. Hála Zuzu motivációjának és a rendkívül izgalmas történetének, nem bírtam volna ki, hogy megfosszam az embereket a folytatástól. A mangánk csodája számomra abban rejlik, hogy minden percét imádom az elkészítésének. Néha úgy érzem magam, mint egy rossz gyerek, aki furfangos cseleket eszel ki az olvasók ellen, hogy minél jobban megdöbbentse őket
Ezen azért nem csak te dolgozol, hanem Zuzu is rendesen kiveszi a részét. Tudtommal, te azt rajzolod, amit ő leírt. Végül is, hogyan zajlik kettőtök között az alkotási folyamat?
Kati: A történetet Zuzu gondolja tovább minden alkalommal, és amikor kész az írott fejezet vázlata, akkor közösen megbeszéljük, hogy mit hogyan képzelt el. Szerencsére nagyon könnyű dolgom van, hiszen, ha valaki olvasta az írásait, láthatja, hogy hihetetlen képszerűen ír! Az én dolgom ezután, hogy a lehető leghűebben tárjam a szereplők elé a történetet. Ezt általában egy nemu (elővázlat egy oldal látványtervéhez) készítésével kezdem. Majd jöhet a konkrét alkotói munka. Ceruzás vázlat, majd kihúzom általában tűfilccel és végül, mostanában már photoshoppal felviszem az árnyékokat és a szövegeket. Szerintem a közös munkánk sikere abban rejlik, hogy mindketten szabad kezet adunk a partnerünknek a saját alkotói szakaszában, és csak néha javítunk bele. Ehhez pedig a kölcsönös tisztelet és elismerés adja az alapot.
Az bizonyára nagyon fontos, hogy az életben barátnőként is így álltok egymáshoz. Feltételezem, hogy ezt a remek közös munkát folytatni fogjátok. Milyen további terveitek vannak?
Kati: Már elkezdtünk kitalálni egy nagyobb lélegzetvételű történet, ami a Miss Komornyikkal ellentétben nem shujo (lányoknak szóló manga), hanem inkább shonen (fiúknak szóló tartalom) stílusú lesz.
Láttalak titeket tervezgetni, de egy kukkot sem értek még. Ellenben nagyon kíváncsi vagyok! Sok sikert a későbbiekben! Visszatérve a Miss Komornyikhoz, gondolom, van kedvenc részed. Melyik az és mitől kedvenc?
Kati: Vicces lenne egy kedvenc rész választani, mert igazából mindegyik elkészítését imádtam! Ennek ellenére talán a 4. fejezetet mondanám kedvencemnek, mert nagyon bírom benne a majom (Popó) karakterét. Lényegében viszont, mindig az a kedvenc részem, amelyiket éppen rajzolom
Szerintem nagyszerűen van ábrázolva a hetedik fejezetben, amikor Miss Komornyik részt vesz egy cosplayen. Tudtommal mindkettőtök járt már hasonló programon. Mit kell tudni erről, mi az összefüggés a manga és eközött?
Kati: Az anime con tulajdonképpen egy expó, rendezvény ebben a témában. Összefoglalva mindenről szól, ami japán vagy képregény. Sajátos elemei a cosplay (beöltözés anime szereplőknek), a hagyományosan japán versenyek (táncpad, karaoke, obentos doboz készítés stb.) Az utóbbi időben nagy népszerűségnek örvendenek a számítógépes játékok is. Őszintén szólva nagyon nehéz összefoglalni, hogy egy ilyen rendezvény mit is takar, mert hihetetlen sokrétű. A fő célja mégis az, hogy a hasonló érdeklődésű embereknek teret nyisson az ismerkedésre és közös élményszerzésre. A Miss Komornyikba azért került bele egy animecon (bár itt sokkal inkább egy cosplay fotózás a tengerparton), mert főhősünk egy fanatikus képregény rajongó, akinek az interneten nem kis hírneve van, mint cosplyajer.
Katiról tudni kell, hogy valóban örökké rajzol. Hozzátenném, hogy nem csak a mangán dolgozik, hanem egyéb művekkel is elő-előrukkol. Aki kíváncsi ezekre, hol találja meg a munkáidat?
Kati: Deviant art-on vagyok megtalálható két felhasználó névvel: misskomornyik és mandikaty. Ezen kívül a Facebookon több csoportba is szoktam posztolni műveimet.
Sok mindenről esett szó: a gyerekkortól való alkotásról, a képregény rajzolásról, a képzőművészet szeretetéről stb. Ez hosszú és tartalmas időszaknak tűnik, hogyan foglalnád össze eddigi munkásságodat?
Kati: Nem kevés munka árán sikerült eljutnom odáig, hogy mindenféle külső hatás ellenére belevágjak egy manga elkészítésébe. Fő motivációm az volt, hogy éveken át vágytam egy magyar mangaka művének olvasására, de sohasem találtam egyet sem az Interneten. Egyesek őrültségnek tarthatják, hogy semmiféle profitszerzési célom sincs, és mégis képes vagyok több ezer órát beleölni ebbe a projektbe. Nekik csak annyit üzennék, hogy az alkotás számomra a legnagyobb fizetség! Célom pedig az, hogy kötetlen élményt nyújtsak az olvasóinknak.
Visszatekintés után, nézzünk a jövőbe! Mi a legnagyobb álmod, mit szeretnél végső soron elérni?
Kati: Álmom ezzel szoros összefüggésben az, hogy olyan történetek rajzolója lehessek, amelyek pihenésként vagy szórakozásként jobbá, színesebbé teszik az életet.
Kívánom, hogy így legyen! Bár nem hiszem, hogy hatalmas manga-fan leszek, de a Ti műveiteket nyomtatott verzióban signózva biztos, hogy a polcomon fogom tartani. Most is mindig izgatottan várom az új fejezeteket!
Amennyiben, kedves Olvasó, felkeltette az érdeklődésedet ez az újfajta kezdeményezés, tekintsd meg a barátnőim képregényét a Facebookon és a saját blogukon: Miss Komornyik
Jó szórakozást, és ne feledjék, holnap Zuzuval olvashatnak interjút!
Üdv, Honey*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése