JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2015. február 27., péntek

1. Miss Komornyik - Mangaajánló

Ma egy hihetetlenül érdekes témát hoztam, ez pedig nem más, mint a japán képregényirányzat: a manga. Erről fogunk sok mindent megtudni a következő két napban, hiszen két barátnőm is szenvedélyesen rajong ezekért az alkotásokért. Olyannyira, hogy ők maguk is belevágtak egy manga elkészítésébe. Erről is lesz szó a napokban közzétett interjúkban, de először ki kellene deríteni, hogy mit is takar az, hogy manga.


Bevallom, sokáig tudatlan voltam ezzel kapcsolatban. Kellemetlenül is éreztem magamat, amikor a lányok erről beszélgettek, én pedig csak hallgattam kukán. Nem nagyon tudott tűzbe hozni a téma, egészen mostanáig. Utánaolvastam egy kicsit:

“A manga a képregény japán nyelvű általános elnevezése, Japánon kívül a japán mangák jellemző stílusában készített képregényekre használják. A kifejezés jelentése szó szerinti fordításban "véletlenszerű képek" vagy "vázlat", de mostanra a szótárakban is csak képregény címszóval van feltüntetve. Az első mangára emlékeztető művészi megoldások igen messzire, a 12. századra vezethetők vissza. A fametszetek nagyfokú népszerűsödésével aztán a 18-19. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlő jegyei öröklődtek tovább. Számos támadás éri e sajtótermékeket, hogy túlzottan brutálisak, véresek, olykor pornográf jellegűek, semmitmondóak. Ez sok esetben nem is tagadható, ám itt a titkos vágyak, az emberekben szunnyadó vad érzelmek kivetítésére nyílik így lehetőség. Egyfajta cosplay-hez lehet hasonlítani ezt, mintha beöltöznének egyesek a kedvenc figurájuk bőrébe, megszabadulnak korábbi személyiségünktől, s új alteregójukkal minden korábbi bút, problémát hátrahagyva kiélhetik önnön rejtett kívánalmaikat, ledönthetik a korábbi tabukat. Lehetőség nyílik a felnőttek világába jutni, más bolygókon kalandozni. A Nyugat nem értette sohasem a japánok effajta nyitottságát, ezért inkább a legtöbb alakalommal cenzúrázta a japán képregényeket, animéket. A mangák további népszerűségét növeli, hogy nem és korosztály szerint differenciál. Készülnek kifejezett gyermekek számára szóló kiadványok (kodomo), fiúk számára (sónen általában a diákok életét, a sportot mutatja be olykor csipetnyi erőszakkal), lányoknak (sódzso: érzelmek mély ábrázolása minden fajta erőszak nélkül), fiatal felnőtt urak (szeinen) és fiatal felnőtt hölgyek részére is (dzsoszei) stb.” (Forrás: Wikipédia)

Mindezek alapján feléledt bennem a vágy, hogy minél többet tudjak meg, így Katihoz és Zuzuhoz fordultam egy-egy interjú erejéig. Én ugyan ismerlek benneteket, de a kedves olvasók még nem. Mondjatok pár szót magatokról! Hogyan szerettetek bele a mangákba?
Kati: Már gyermekként nagy hatást gyakoroltak rám a képzőművészeti alkotások, és a szabadidőm nagy részét óvodától kezdve a rajzolás töltötte ki. Az önkifejezés ezen formája áll hozzám legközelebb, és már kiskoromban is rajzoltam, illusztráltam a saját történeteimet.
Igen korán találkoztam ezzel a műfajjal, de körülbelül 13 éves lehettem mikor igazán megfogott. Mint minden gyerek, én is a tévében láttam először animéket. Első nagy kedvencem a Sámán király és a Naruto volt. A történetközpontúsága és az izgalmas, fantáziadús látványvilága ragadott meg. A mangákkal csak ezek után találkoztam.
Zuzu: Nekem is úgy 13 éves koromban kezdődött az intenzívebb ismeretszerzés erről a műfajról. Ekkor kezdtem el nagynénémhez járni angolt tanulni, és mivel náluk volt TV (mert nálunk nincs) esténként mindig arra aludtam el. Ezek után már interneten kerestem rá a témára. Az első animém nekem is a Sámán király és a Naruto volt, de aztán egyre komplexebb történetek jöttek, és már nem volt megállás! Azóta gyűjtöm a mangákat. Körülbelül 52 ilyen könyvem van, ami Kata szerint nagyon sok, de egy gyűjtőnek, mint én, rettentően kevés! :)

Én, mint teljesen laikus örülnék, ha valamiféle ajánlást kapnék. Mért kezdjek animét nézni mangát olvasni? Titeket mi fogott meg benne? Mért ajánljátok másoknak?
Kati: Érdekes módon két műfajt tisztelek igazán a képzőművészetben, amelyek lényegében nem is állnak egymástól messze. A realista alkotásokat és a képregényeket. Számomra az igazi szépség ezekben mutatkozik meg. A képregények a történetükkel és illusztrációjukkal egy egész világot tárnak az olvasók elé. Sokan bírálják azonban, mivel úgy gondolják, hogy a könyvek sokkal jobban fejlesztik a fantáziát. Én nem értek egyett ezzel. Szerintem a képregények a történeteket egy új szintre emelik. Itt nem a környezet, a karakterek elképzelése a lényeg, hanem a cselekmény filmszerűsége. Ilyen szempontból közelebb állnak a mangák az animációs filmekhez, mint a könyvekhez. Sokszor szavak nélkül, művészi eszközökkel fejezik ki a történet mondandóját, ami nem kis teljesítmény. Talán ez volt ami igazán megragadott a mangákban.

Most itt befejezem az írást, hiszen annyira belemerültünk a beszélgetésbe a lányokkal, hogy nagyon hosszú lenne egyben. Így azt a döntést hoztam, hogy három részben osztom meg a témát. Holnap olvashatjátok Katival, a rajzolóval szóló inerjúmat, holnapután pedig Zuzut, az írót szólaltatom meg. Mindenképp nézzetek be a napokban, mert az igazi mondanivaló még hátra van! Addig is, kukkantsatok be a blogukra, ahol megosztják a történetet írott és rajzolt formában is: Miss Komornyik

Várlak titeket!
Üdv, Honey*

Kati egyik rajza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése