Kreatívságok

A szorgalmi időszak utolsó heteiben nagy hajrának "örvendhettünk". Sokszor lett halálosan elegünk a rengeteg ZH-ból, a beadandókból és ilyenkor örültünk annak, hogy van Vizuális nevelés óránk, amire szintén le kell adni az anyagokat. Csakhogy ezek nem fárasztottak, inkább felvidítottak. Ezen kívül közeledett a karácsony is, úgyhogy ajándékgyártásra adtam a fejemet. Nézzük, mik is készültek nálam! (Bocsánat a rossz minőségért, ezek telós képek. Ezentúl nem ilyeneket hozok, ígérem! ;))

Ezt a képkeretet valami szivacsos anyagból készítettem, ami nem tudom mi lehetett előző életében, de amikor megláttam, tudtam, hogy egyszer új formába öntöm. Némi gombbal és egy adag lila festékkel ez lett belőle. Az egyik barátnőm kapta ajándékba. Szerettem volna egy képet tenni bele, de sajnos egy közös képünk sem volt meg, így született bele ez az idézet.

Itt a bögrealátét a lényeg, ami körmöcskével készült. A vizuális nevelés órára az volt a feladat, hogy az elkészült hosszú körmöcskedarabból alkossunk valamit. Én ezt találtam ki:

Ez is órára készült, mégpedig tortaalátétből eszkábált szövőkereten. Mivel eléggé bénán sikerült az eleje, így sokáig gőzöm sem volt, mit hozok majd ki belőle. Végül megláttam benne ezt a VALAMIT. :) Tehát egy üvegruha, netán teamelegítő? Nem igazán tudtam még eldönteni, de az biztos, hogy egész nap jó kedvre derít, ha csak ránézek.

Ezen a képen a fülbevaló az érdekes a nyaklánccal együtt. Persze, ennek is van története. Valamelyik vizus órán papírt márványoztunk és kikaptuk feladatnak, hogy valamit készíteni kell a papírból. Ahogy ránéztem a "képre", megláttam azt a határozott, szép színű, kacskaringós mintát, ami a nyaklánc alapját adta, majd megleltem a fülbevalónak valókat is. Aztán járni kezdtem a boltokat, hogy miként is lehetne ebből ékszert varázsolni. Végül dekorgumi, Technokol, átlátszó tapadós fólia, bőrdarab, fülbevalókapocs és kis karikák kellettek hozzá. A kellékekkel felszerelkezve, nem sejtettem, hogy majd ez lesz belőle, de a nekem nagyon tetszik a kész mű! No és nektek?

Ő itt Amanda. Ismeritek az érzést, amikor van egy számotokra kedves tárgy és bár nem tudjátok már használni, kidobni sem szeretnétek? Így voltunk mi is ezzel a cuki kis kávéfőzővel. Szegénykében lassan főtt le a kevés kávé, ráadásul egy alkalommal megolvadt a füle, úgyhogy hoztam helyette egy másikat a koliba. Amandát pedig hippiköntösbe öltöztettem a színes alkoholos filceimmel, majd egyszer csak jött az isteni szikra, hiszen már egy ideje kerestem alkalmas fülbevalótartót. A kávéfőző új életet kezdett!

 

Nektek hogy tetszenek ezek?

Üdv, Honey*