Képbe rögzült arcodat nézem örökké. Gyermeki hittel vágyok életet lehelni belé, de nem megy. Távoli álomként lebegsz előttem, pillanatok boldog percét lopva életembe… Ha tehetném, a szívembe keretezném az arcodat és örökké azt nézném. Mindig. Fáradtan, munkától gyötörten, mérgesen, szerelmesen, reggel, éjjel, mikor a nap megsüti szempilláidat, a mosolyodat. Téged.
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
2014. december 13., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése