Mondják, hogy "Minden kezdet nehéz." Nálad, hogy zajlott, mikor és miért kezdtél el írni?
Zuzu: Körülbelül nyolcadikos koromban kezdtem. Állandóan történeteket találtam, és az egyik, akkori barátnőm megemlítette, hogy akár írhatnék is. Ezt nem is tartottam olyan rossz ötletnek, csak az volt a baj, hogy akkor még nem tudtam szavakba önteni, amiket kitaláltam. Ezért egy ideig szüneteltettem is az írást, és csak két évvel később kezdtem újra neki, szintén egy barátnőm hatására. Ekkor egy regénnyel próbálkoztam, ami mindmáig a leghosszabb alkotásom, de azóta sem fejeztem be. Aztán az egyetemig nem írtam többet, leginkább azért, mert ezzel a barátnőmmel összevesztem. Másfél évvel később újra hozzáláttam. Amikor elküldted az első novelládat, hogy olvassam el és mondjam el róla a véleményem, láttam, hogy nem feltétlenül kell hosszút alkotnom, ahhoz, hogy mondani tudjak valamit.
Minden írónak van kedvenc műfaja. Neked milyen jellegű művek születnek a „tollad alatt”?
Zuzu: Leginkább novellák, abból van a legtöbb, de szívesen írom le a véleményemet is adott dolgokról. Mindig nehezemre esett, hogy szóban fejezzem ki magam, így amikor írok, azokat írom le, amiket nem tudok szóban elmondani, de nagyon fontosnak tartom, hogy átadjam másoknak. Néha pedig olyat írok le, ami vicces volt az életemben, vagy éppen aranyos vagy elgondolkodtató.
Még hosszú az út, míg egy ötletből novella születik. Nálad hogyan zajlik az alkotási folyamat?
Zuzu: Ezt nehéz meghatároznom, mivel változó. Általában jön egy gondolat, azt forgatom egy kicsit, majd minden előzetes tervezgetés nélkül leülök és leírom. Van, hogy elsőre sikerül valami fantasztikusat alkotnom, azonban van, hogy egy gondolaton akár fél évig is elrágódom, és csak akkor sikerül egy jól összeszedett novellát produkálnom. Amit természetesen leellenőriztetek, hogy sikerült-e úgy megfogalmaznom, hogy az mindenki számára érthető legyen. Sajnos néha elfog a hév, és össze nem illő mondatokat írok lel egymás után, ami csak számomra érthető.
Ezek szerint, te is vallod, hogy csak egy bizonyos "áldott állapotban", megszállottan lehet, érdemes írni. Miből merítesz ihletet?
Zuzu: Legelőször tapasztalatokból, véleményeimből vettem az ihletet, és azok köré próbáltam megírni egy adott történetet. Most már igyekszem egy jelmondatra alkotni, mint például a Sziklára épített novellámban.
Nem igazán álmodozónak ismertelek meg, mégis vannak elvontabb történeteid. Milyen kapcsolat van a valóság és a műveid között?
Zuzu: Általában a valóságból veszem az ötletet, megtörtént eseményekből, érzéseimből. Azonban van olyan művem is, ami teljesen a fantáziám szüleménye. Ilyen például Az alvó halál. (Ez egy négy részes novellasorozat, olvasd tovább! - a szerk.)
Szerintem egy amatőr író folyton jobb szeretne lenni, képzi önmagát. Ehhez talán a legegyszerűbb út, ha sokat olvas, tanulmányozza mások műveit. Van-e költő, író, aki nagy hatással van az alkotói tevékenységedre?
Zuzu: Nem igazán. Általában az szokott megfogni, amit éppen olvasok. Kedvenc költőm azonban van, ő pedig nem más, mint Kányádi Sándor. Azt hiszem, hogy talán Isten van a legnagyobb hatással rám, és a műveimre. Ő az, akit mindig szeretnék valahogy beleszőni az írásaimba.
Fiatal vagy még, előtted van ez a pálya, úgyhogy még igazán nézhetsz előre. Azonban már jócskán tettél le az asztalra. Ha visszatekintesz, melyek a fontosabb momentumai az alkotói tevékenységednek?
Zuzu: Első és legfontosabb a blognyitás. Ez nagy előre lépés volt számomra, hiszen nem gondoltam volna, hogy lehetséges így publikálni. Talán féltem is a saját gondolataimat megosztani. Az első kritika után sikerült túljutnom ezen, bár mind a ma napig kicsit szorongva osztom meg a műveimet. Minden alkalommal izgatottan várom, hogy mi a véleménye a világnak az adott írásról. Ami még igazán meghatározó volt ebben az időszakban, hogy a helyi katolikus közösség havi rendszerességgel megjelenő lapjában egyszer közzétették az egyik novellámat. Így nem csak interneten keresztül kaptam megerősítést, hanem szóban is. Ez fontos volt számomra.
Milyen céllal nyitottál blogot? Elérted ezt a célt?
Zuzu: Célom nem igazán volt vele, inkább kedvtelésből láttam neki. Egy hobbinak fogtam fel. Célom idő közben lett egy, minél több embert elgondolkodtatni, és közelebb vinni Istenhez. Sajnos nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, de remélem van/lesz eredménye.
Sok sikert kívánok hozzá! Ez szerintem is egy csodálatos és fontos cél. Vannak-e későbbi terveid az írással?
Zuzu: Szeretnék könyvet írni, vagy könyvben kiadni a novelláimat. Egy regényt még mindig szeretnék elkezdeni, de leginkább befejezni. :)
Nekem a kedvenc novellám tőled a Soha ne add fel! című. Neked melyik a legkedvesebb műved? Mitől az?
Zuzu: A Pályaválasztás Jézussal, talán ez a legismertebb is. Hogy miért? Hát leginkább azért, mert az teljes mértékben én vagyok. Az egy velem megtörtént csoda, és azt hiszem, hogy aki már átélte Isten szeretetét, annak igenis meghatározó lesz az életében. Néha újra olvasom és rájövök, hogy nem lett tökéletes, nem tudtam teljesen leírni azt, amit akkor éreztem, de már nem is tudnám jobban megfogalmazni.
Nekem az írásaid természetessége, őszinte hangvétele tetszik legjobban. Te hogy gondolod, mi az alkotásod magja, az ars poeticád?
Zuzu: Isten szeretete végtelen. Talán ez az, ami a legjobban motivál.
Kívánom neked, hogy sokáig tartson meg ebben a kegyelmi állapotban a Jóisten! Az írásaiddal tudjad hirdetni az ő szeretetét, és adjon neked is megnyugvást az alkotás! Nem utolsó sorban pedig, önző is a jókívánság, hiszen nekem is, és az olvasóidnak is nagy érték mindaz, amit leírsz! Köszönjük! :)
A barátnőm novelláit itt találjátok: Zuzu herceg világa
Jó olvasást hozzá!
Üdv, Honey*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése