Furcsa cím, hiszen nem az a fajta ember vagyok, aki szívesen válik
meg egy-egy álmától. Sőt! Olykor foggal-körömmel ragaszkodnék hozzá. DE!
Jó
esetben sok mindenre vágyakozunk, de nem mindig lehetséges mindet
megvalósítani. Az élet sajnos véges, és ebbe nem fér bele minden.
Mondják, hogy mindent el lehet érni, amit csak akar az ember. Ezt
valahol én is így gondolom, de azt is látom - egyre inkább -, hogy nem
biztos, hogy jó volna, ha mindet elérnék. Gondoljunk csak bele!
Szerettem
volna egyszer megvenni a terényi tavat, szeretném újrapompáztatni a
balassagyarmati Ipoly Hotelt, szeretnék egy oktatási komplexumot
létrehozni az erdő közepén, szeretnék esküvőket szervezni, ruhákat
tervezni, gyerekeket szülni, családban élni...
Egy is
sok, nem hogy ennyi, és nem is soroltam fel mindent!!! Ezért aztán
elgondolkoztatott, hogy el kellett engednem a terényi tavat, mert
megvette más. El kell majd engednem és örülnöm kell, ha majd valaki
befektet az Ipoly Hotel gyönyörű épületébe. Amikor a romantikus
Kávézónkról kiderült, hogy nem hozta be a hozzá fűzött reményeket,
kénytelen voltam tárgyilagosan kezelni a helyzetet és átértékelni, egy
részétől elbúcsúzni.
A mai napon ezt tanultam: Merjek elengedni.
Merjetek elengedni!
Üdv, Honey*
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése