JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. október 31., péntek

Vallomás

Minden kislány titkon arról álmodozik mesehallgatás közben, hogy lesz egy herceg, aki majd megküzd érte a sárkánnyal. Aztán nőni kezd, és már beérné egy szegénylegénnyel is, csak küzdjön, aztán már az sem számít, ha nem harcol a herceg, csak jöjjön fehér lovon… a végén a legtöbben kikötnek egy koldus mellett, aki nem is nemes, és nem is küzdött.

Én is vártam, álmodoztam, szerelmet adtam olyannak is, aki nem érdemelte. Aztán szinte nem is vártam, jött egy herceg. Nem volt fehér lova, nem volt királyi sarj, de nemes volt. A szíve, a tettei, az élete nemessé tette őt. Szép, barna szemei sugározták tisztaságát. Daliás termete biztonságot nyújtott. Szavai kedvességet, intelligenciát tükröztek. Nagy boldogságban éltünk, a sárkányról, a küzdelemről régen megfeledkeztem. De a szörny nem halt meg, csak elaludt. Pár szerelmes év után, úgy döntött, hogy felébred. Nem barlangban élt, távol a várostól, nem jött dirrel-durral a házunkhoz, nem rabolt el alattomosan. Sokkal gonoszabb volt. A hercegem elméjét és szívét támadta meg. Belülről érkezett, kúszott a vénáiban, megtelepedett az agyában, markolászta a szívét, mosolyát torz szenvedéssé változtatta.

A szerelmem nem hátrált meg, nem menekült el. Felvette pajzsát és kardját, megacélozta a szívét, erőt vett magán és küzdött. Néha csatát nyert, néha elbukott. Láttam győzedelmeskedni, láttam földbe tiportan szenvedni. Szerettem akkor is, amikor felemelkedett, és szerettem akkor is, amikor kardvonásaival engem is megsebzett. Ápoltam, ha sérült, ünnepeltem, ha sebet ejtett a sárkányon. Hosszú küzdelem volt, vérrel-verítékkel, nem lehetett tudni, hogy ki nyeri el a királylány kezét.

Ma már valóban hercegnőnek érezhetem magamat. A hercegem, a szerelmem megküzdött értem a sárkánnyal. Ez a leg szívből jövő vallomás. Mert nem attól királylány, a királylány, ha hosszú és selymes a haja, vagy ha toronyszobában lakik, de még attól sem, ha ő a király lánya, hanem attól lesz az, ha egy herceg azzá teszi. Így bármelyik szegény leány is lehet hercegnő.




Csipeszelt kedvesség

Egy apróság, hogy gondoltam rád. Egy csipesznyi csöppség, melyben szeretet van. Apró üdvözlet, jókívánság...

Táborozók voltak itt a múlt héten, szlovák és magyar fiatalok. Az előbbiek készültek valamivel, az utóbbiaknak vasárnap ki lett adva parancsba, hogy készítsenek búcsúajándékot a táborozók másik felének. Itt jöttem képbe én. Tartsak kézműves foglalkozást, mely keretein belül csinálunk valami meglepetést. Mivel éppen teregetés közben érkezett ez a kérés felém, így egy csipeszes ötlettel rukkoltam elő. Amúgy is nagyon tetszenek azok az apróságok, amelyeket ebből az egyszerű eszközből állítanak elő.



A folyamat a következő volt: lefestették akrilfestékkel (sárgára a lányoknak, zölddel a fiúknak) a csipeszeket, száradás közben a sablon alapján körberajzolták, majd kivágták, kiszínezték, feliratozták a kis tenyérkéket. Ezeket a csipeszekre ragasztották, majd külön kis cetlikre ráírták szlovákul, hogy "Sok szeretettel".

Eddig láttam a folyamatot. A búcsúestén kifeszített madzagokon várták a csipeszek a gazdájukat. Ezeket később is fel lehet használni: képek, információk kiakasztására stb.


Üdv, Honey*

Vendéglátás mosolyogva

Mostanában egyre több külföldi is vendégként érkezik kicsiny falunkba. Ilyenkor lehet gyakorolni az angolt, a németet és az Activity nyelvet. :) Nem ritka nyaranta, hogy mozgássérültek, értelmi fogyatékosok táboroznak nálunk. Van, aki egészen érdekesen halandzsázik, van, aki nem is beszél.

Nálunk mindenki Vendég, mindenki ugyanazt a kedvességet, törődést, vendéglátást kapja. Egy valamit megtanultam ezen vendéglátások során: mosolyogni minden nyelven ugyanazt jelenti! Azt a pluszt, ami jár angolnak, németnek, szlováknak, magyarnak... jár némának, gyereknek, felnőttnek, idősnek, rosszkedvűnek, bohókásnak, italosnak, beszédesnek... mindenkinek.

Mosolyogni tessék! :)
Üdv, Honey*




2014. október 30., csütörtök

Páratánc

Dideregve léptünk be a házba. Jól esett volna, ha duruzsoló kályha fogad. Ehelyett csak a hideg csapott arcon bennünket. Szinte visszahőköltem, ahogy megérintett. Gábor összedörzsölte a kezeit, rájuk lehelt, majd kifordult, hogy fát hozzon be. Rájöttem, hogy attól nem lesz jobb, ha csak a fogaimat vacogtatom a ház közepén. A befűtésben segíteni nem tudtam, így feltettem egy nagy kanna vizet főni. Mikor forrni kezdett, beledobtam a teafű keveréket, és kitöltöttem két nagy bögrébe. Bevittem a szobába, ahol Gábor a kályhaajtóban guggolt. Füst szállt ki, halvány meleg érződött már, ahogy elmentem mellette. Letettem az asztalra a bögréket, majd odamentem a szerelmem mellé, hogy átölelve melegítsük egymást.
- Nézd! – mutattam a bögrékre. A barna porcelán edénykékből illatosan szállt fel a pára. Az egyik fehér gomolyag összefonódott a másikkal. Ami kettőből indult, eggyé lett. Táncot jártak, játszadoztak, elillanó életükkel is szerelmüket üzenték.


Kedvesség az úton

Sokat hallunk arról, hogy milyen bunkók egymással az autósok...

Az elmúlt napokban pont az ellenkezőjét tapasztaltam. A nagy, lassú járművek jelezték, ha előzhetünk, mi pedig igyekeztünk egy villantással megköszönni. Lehet, hogy én vagyok túl pozitív, lehet, hogy ezek véletlen esetek, de nekem örömöt okoztak.

Lehetünk kedvesek egymással így is!
Jó utat! ;)
Üdv, Honey*


"Jó reggelt!" kávé :)

Ez sem hatalmas ördöngösség, mégis nagyban megkönnyítheti a hajnali kelők életét. (Bár már sokan rájöhettek erre a praktikára, de ki tudja!?)

Amióta suliidőben napi háromszor hajnalok-hajnalán kelek, muszáj voltam kitalálni, hogyan gyorsíthatnék a reggeli készülődésen. Így alakult, hogy már esténként mindent összekészítek a kávégép elindításához. Másnap reggel, a mosdóba menet csak egy gombnyomás, és mire felöltözök, már frissen vár a kávém. Csak meg kell innom! :)

Ajánlom mindenkinek, hogy jól induljon a nap! Kellemes kávézást!
Üdv, Honey*


2014. október 29., szerda

Kontraszt

Hazafelé autózva csak úgy néztem a tájat. Váltakozott a napsütés a borulttal, a kanyarok az egyenesekkel, a jó út a rosszal... A fák itt-ott már az ősz színeiben pompáztak, másutt még minden zöldellt.

Az egyik dombtetőn felbukkant egy mesébe illő templomtorony, majd a következő pillanatban az út mentén megláttam a szétszórt szemetet. Egyik szemem nevetett, a másik sírt...

Üdv, Honey*
Ui.: Kérlek, ti ne szemeteljetek!

Ez a kép is nagyon jól szemlélteti a leírtakat!

2014. október 20., hétfő

Paleolit étel

Tavaly télen elhatároztam, hogy kipróbálom a paleolit étrendet. Édesanyám beszámolója szerint számos jótékony hatása van az emésztésen kívül még rengeteg mindenre. Sajnos, én magam nem tapasztaltam meg, mert elhatározásom körülbelül egy hétig tartott ki. DE! Volt egy áldásos hozadéka, mégpedig ez a finom és végtelenül egyszerű étel:

Hozzávalók egy adaghoz:
- 1 szál répa
- 1 fej hagyma
- szalonna (Elhagyható!)

Egy szál sárgarépát meghámozok, majd felkarikázom. A hagymát és a szalonnát kockára vágom, majd megpirítom. Amennyiben szükséges teszek még bele olajat. Amikor már üveges mind a kettő, ráöntöm a répát, és kellő mennyiségű vízzel párolom. (Én szeretem, ha még egy kicsit ropogós marad.) Ezek után lehet rá oregánót, bazsalikomot stb. szórni ízlés szerint, ki mit szeret. A tejfölt lehet magában enni hozzá, de érdemes megbolondítani egy kis borssal, sóval és szintén zöldfűszerekkel. Igazán zseniálissá egy kis apróra vágott fokhagymával tehetitek.

Hogyha a paleolit étrendet szeretnétek elkezdeni, érdemes ezzel indítani.
Jó étvágyat hozzá!
Üdv, Honey*





2014. október 17., péntek

Elsősorban lányoknak

Gondolom, a legtöbb lány tudja, milyen vacak reggel arra ébredni, hogy veszettül görcsöl, fáj a hasa. Megjött a havi baj…

Nem csak a fájdalom, hanem a levertség, a vele járó kellemetlenségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy aznap fel se akarjunk kelni. A legutóbbi menstruációm első napjaiban fogalmaztam meg, hogy ezekben a napokban nem baj, ha nem vagyok erős, nem baj, ha nem akarom kihozni magamból a maximumot. Engedni kell, hogy a nőiességem alapját, a nővé válásom biológiai velejáróját ne csak elfogadjam, hanem szeressem is. Amennyire tehetjük valóban pihenjünk e napokban, de amit mindannyian megengedhetünk magunknak: lazítsuk el a lelkünket! Merjünk gyengédek lenni önmagunkhoz! Ezen pszichés görcsök feloldásával talán az alhasi fájdalmakat is enyhíthetjük.

A fájdalmas göcsöket mindenki máshogy próbálja kezelni. Nekem ez vált be:
Egy pohár langyos vízbe csöppentek 3 csepp muskotályzsálya-olajat, majd egy hajtásra felhörpintem. A könyv, melyben olvastam, ajánlja, hogy mézet is tegyünk a vízbe. Szerintem felesleges, mert az íze így is, úgy is nagyon rossz lesz. Azonban nekem mindig hat! Gyorsan és teljes mértékben. Aki idegenkedik attól, hogy megigya, az próbálkozhat azzal, hogy az olajat elmasszírozza az alhasának tájékán vagy, ahol fáj. (Ez is segített már.)

Ha más módon nem sikerült, ezt is kipróbálhatod! Le a fájdalommal és merjétek megélni piros betűs napokat! Nem kell szupernőnek lennünk mindig, mért ne lehetne lazítós ünnepnap a számunkra ez is!? :)

Szép napokat, jó hétvégét!
Üdv, Honey*

Kapcsolatok

Néha elgondolkozok azon, milyen lenne, ha összekötnénk a barátokat. Vajon milyen csipkemintát adna ki?...

Érdekesnek tartom, ahogy az évek összekovácsolnak embereket. A gimiből kikerülve szabadságot jelentett, hogy a főiskolán nem leszünk úgy összeerőszakolva a csoporttársaimmal, mint annak idején az osztálytársaimmal. Azok a kapcsolatok nem is mindig működtek, nekem nincsenek jó emlékeim. Így nem is gondoltam, hogy túl sok mélyebb barátság kialakul majd, sőt az elején sokakkal nem szimpatizáltam. Aztán teltek a félévek, együtt izgultunk egy-egy ZH előtt, együtt vizsgáztunk, egymást építgettük a kritikánkkal a gyakorlatokon, nem egyszer együtt utaztunk, közös projektmunkákat kellett elkészíteni... Szép lassan ismerősök lettünk, persze mélyebb barátságok is alakultak. Ami szerintem szép, hogy a többségről kiderült számomra, hogy mennyire emberiek, mennyire küzdenek ők is a hibáikkal, mennyire élik ők is át a rossz élményeket, kibuknak egy megbukáson, sírnak, nevetnek, alkotnak...

Már egy év sincs, és végzünk. Nagyon várjuk, hogy lediplomázzunk. Mégis... Furcsa lesz, hogy vége.
Voltak, akik abbahagyták, vannak, akik sajnos nem fejlődnek, DE többségében pozitív változásokat tapasztaltam, sokan megtalálják a hozzájuk közel álló utat (ez a szakdolgozat választásból is látszik), így végtére is a legtöbbjükre rá merném bízni a gyerekeimet, jó szakemberek lesznek.

Kitartást most elsősorban a sorstársaimnak, de mindenkinek az életben! Itt a hétvége! ;)
Üdv, Honey*

Ui.: A legtöbb tudást a gyakorlatos óvópedagógusoktól kaptunk szerintem. Köszönjük az ő munkájukat! Megbecsülést ennek az embert próbáló, de szép szakmának!


2014. október 16., csütörtök

Alázat

Ma arról akartam írni, hogy szerintem a világ legboldogabb munkája büfés bácsinak lenni. Igaz, én nem tapasztaltam, de akiket eddig ismertem, vidámnak, dalos-füttyös kedvűnek láttam.

Aztán megkérdeztem a suliban a büfés bácsit, hogy jól látom-e a helyzetet. Mosolyogva felelte, hogy az ő munkája sem móka és kacagás, hanem bizony kemény munka. Ellenben szép is, mert sok emberrel találkozik és valójában hivatás, mert igyekszik jobb kedvűvé tenni a hozzá betérőket. Az én napomat is nem egyszer feldobta már!

Amit még kiemelt, és én is erre helyezném a hangsúlyt: az alázat. Nem mindegy, hogy a vendég van a vendéglátóegységért, mert ő éhes vagy szomjas, esetleg majd meghal egy kávéért, VAGY, ahogy a büfés bácsi is mondta: Ő van a vendégeiért. Nem csak kiszolgálja, hanem megnevetteti, megdicséri, elbeszélget vele.

Ez nem csak egy vendéglátósnak lenne fontos, hanem a buszsofőrnek és az utasnak, a tanárnak és a diáknak, a fiatalnak és az idősnek...

Köszönöm, hogy "meghallgattatok", elolvastatok!
Üdv, Honey*


2014. október 15., szerda

A csend

Régen nem volt ennyire nyugalmas reggelben részem. Igaz, hogy 5-kor keltem, de megéri, mert Terényben kezdhetem a napot.

Amióta elszakadtam otthonról talán azóta nem hallottam a csendet. Ma hajnalban mély volt, puha, méltóságteljes és gyönyörű. Komolyan mondom jobban tetszett a falu által komponált csendszimfónia, mint bármely ember alkotta zenemű. Vidéken valahogy teljesen más a lét. Ott van lehetőség meghallani, meglátni, érezni Istent. Közelebb tud menni az emberhez. Ma is benne volt a ködben, a csendben, a sötétségben.

Szép reggelt!
Üdv, Honey*


2014. október 14., kedd

Otthon

Nagy boldogság nekem, hogy most már van egy hely, amit otthonnak mondhatok. Nem mintaha azelőtt nem lett volna hol lakjak, hanem pont azért, mert szinte bőröndből éltem, itthonról hazamentem, alig volt biztos, hogy ahol felkelek, ott is fogok lefeküdni. Egy ideig izgalmas volt, de lassan kialakult a vágy, hogy legyen egy hely, ami a miénk, ahol ott van az a szeretett személy, aki helytől függetlenül az otthont jelenti, ahol reggel felkelek és este ugyanott hajtom álomra a fejemet.

Végtelenül hálás vagyok a szüleimnek, hogy támogatnak ebben, valamint a páromnak, aki áldozatokat vállalva, de velem együtt költözött.

Szép napot mindenkinek!
Üdv, Honey*

2014. október 13., hétfő

Én nem a könnyebb utat választom

Nyilván relatív, hogy mi számít könnyebb útnak. Most úgy tűnik, hogy az árral szemben úszok, amikor huszonévesen a városi forgatag helyett, vidékre költözök.

Gondolkoztam rajta sokat, voltak kétségeim is, de szerencsére megerősítést kaptam, hogy jól döntöttem. Végtére is az a fajta ember vagyok, aki jobban szereti a kihívásokat, mint a készen kapott termékeket. Izgalmasabb egy parasztházat felújítani, kibővíteni, újraálmodni, mint egy sémát követő panellakásba becuccolni. Sokkal embert próbálóbb, de szebb dolog napról napra figyelni a fűszernövények feléledését, az udvart rendben tartani, befűteni minden este… Értékeli az ember a meleget, a fűszert az ételen, a virágokat a kertben. Felemelő érzés együtt élni a természettel, részévé válni az évszakok változásának. Nincs jobb annál, amikor a saját házad falaljáján üldögélve úgy érzed, hogy nyaralsz.

Mindemellett tisztában vagyok vele, hogy a vidéki lét egy életen át tartó munkafolyamat, de ebben az esetben egyet értek a mondással: „Arbeit mach frei.” A munka szabaddá tesz.

Kellemes estét!
Üdv, Honey*

Ui.: Az elmúlt két napban nem voltak mindennapos bejegyzéseim, és ezt meg is fogom tartani. A napi témák hétköznap lesznek közzétéve. Hétvégén csak akkor posztolok, ha van rá időm.

Őszi saláta

Ilyenkor ősszel szüksége van a szervezetünknek sok-sok vitaminra. Szerencsénkre tudja ezt a természet, és roskadoznak a fák a finomabbnál finomabb gyümölcsöktől. Ízletes magában is az alma, a körte, a dió stb., de még izgalmasabb, ha salátában összevegyítjük az ízeket.

Hozzávalók: őszi gyümölcsök (körte, alma, dió, szőlő), puha Trappista sajt (elhanyagolható), 2 dl joghurt, méz

Az almákat és körtéket kimagozni és héjastól feldarabolni. A szőlőt leszemezni, a diót feltörni. A sajtot belekockázzuk, majd a joghurtokat ráöntjük, végül ízlés szerint mézzel édesítjük. 

Jó vitamintuningot! Jó étvágyat!
Üdv, Honey*



2014. október 10., péntek

Elengedni az álmokat

Furcsa cím, hiszen nem az a fajta ember vagyok, aki szívesen válik meg egy-egy álmától. Sőt! Olykor foggal-körömmel ragaszkodnék hozzá. DE!

Jó esetben sok mindenre vágyakozunk, de nem mindig lehetséges mindet megvalósítani. Az élet sajnos véges, és ebbe nem fér bele minden. Mondják, hogy mindent el lehet érni, amit csak akar az ember. Ezt valahol én is így gondolom, de azt is látom - egyre inkább -, hogy nem biztos, hogy jó volna, ha mindet elérnék. Gondoljunk csak bele!

Szerettem volna egyszer megvenni a terényi tavat, szeretném újrapompáztatni a balassagyarmati Ipoly Hotelt, szeretnék egy oktatási komplexumot létrehozni az erdő közepén, szeretnék esküvőket szervezni, ruhákat tervezni, gyerekeket szülni, családban élni...

Egy is sok, nem hogy ennyi, és nem is soroltam fel mindent!!! Ezért aztán elgondolkoztatott, hogy el kellett engednem a terényi tavat, mert megvette más. El kell majd engednem és örülnöm kell, ha majd valaki befektet az Ipoly Hotel gyönyörű épületébe. Amikor a romantikus Kávézónkról kiderült, hogy nem hozta be a hozzá fűzött reményeket, kénytelen voltam tárgyilagosan kezelni a helyzetet és átértékelni, egy részétől elbúcsúzni.

A mai napon ezt tanultam: Merjek elengedni.
Merjetek elengedni!
Üdv, Honey*



2014. október 9., csütörtök

Csipkésen, elegánsan

Mostanában elég sok körmöt festek magamnak és másoknak is. Nem szeretném nagyon kitanulni, ez csak egy kis hobbi, de olykor olykor előfordul, hogy olyan alkotások születnek kezeim alatt, hogy én is csodálkozom, pedig először és nem is magamtól csinálom meg őket.




Még mielőtt megkérdeznéd:
1. igen, ez az én kezem
2. igen ezt én csináltam :D

Amikor én is először megláttam, nem hittem a szememnek, de igazából annyira nem nehéz.


Ezt a mintát használtam hozzá és így viszonylag egyszerűen meg lehetett csinálni. Mindehhez pedig nem kell más, csak egy vékony ecset. Én ehhez egy korábban vásárolt franciázó körömlakk ecsetét használtam, de meg lehet csinálni fogpiszkálóval is, ha nagyon nincs vékony ecseted.
Nem mondom, hogy gyorsan végzel vele (habár ez még egyszerű), meg ezt egyedül nem is lehet megcsinálni mind a két kezedre. Ebben az esetben kérd meg az egyik barátnődet, hogy segítsen. Közben pedig jókat beszélgethettek.
Ezzel a körömmel pedig elmehettek akár még a színházba is... :)

Jó szórakozást hozzá!
Üdv, Zuzu


Fordított nap

Mindenképp elérkezettnek látom az időt, hogy egy újdonságot hozzak az oldalra. Ez nem más, mint a Boldogságlista! Szeretnék minden nap felsorolni pár olyan dolgot, ami széppé tette a napomat. Erre szeretnék buzdítani másokat, s mivel úgy gondolom, hogy együtt könnyebb, így próbálok élő példa lenni.

A mai napom abszolút nem azzal a végkifejlettel zárult, amivel számítottam. Reggel nyűgös, kedvetlen voltam, semmi hangulatom nem volt az egész napos utazáshoz, pesti járkáláshoz és tudtam, hogy egy alapos szóbeli kikapásért megyek be a gyakorlatom helyszínére. Ráadásul a barátnőmmel, akivel mentem, nemrég szakítottak és féltem, hogy milyen kedve lesz. Meg még a nap sem sütött...

Ennek ellenére: A nap kisütött, a barátnőmre nagyon büszke lehettem, mert hihetetlenül okosan áll a helyzetéhez, a kikapás megtörtént, de olyan lelkierővel, magabiztossággal, némi alázattal tűrtem, amilyet magamtól sem vártam... és már tudom a megoldást is! 

Minden nap új esély, legyetek boldogok! 
Ahogy édesapám mondta egyszer: "Az életben az a jó, hogy minden nap tanulhatunk valami újat."
Üdv, Honey*

Nadrágfelhajtás trükkösen

Nyilván nem én találtam fel a spanyol viaszt, ez a bejegyzés sem a rák ellenszerét fedi fel, de hasznos lehet. Nőknek, férfiaknak problémát okozhat, hogy az a nadrág, ami derékban és combban jó, annak túl hosszú a szára.

Több megoldás létezik, amely orvosolja a problémát. Le lehet vágni, fel lehet varrni, de legtöbben azt az egyszerű megoldást választják, hogy felhajtják. Ezzel csak az a baj, hogy összenyomja az alakot, rövidebbnek látattja a lábakat, és nem is szép legtöbb esetben. Rájöttem, hogyha befelé hajtom a felesleget, akkor senki észre nem veszi a turpisságot. Próbáljátok ki!

Hölgyek, urak, stílusos nadrághordást! :)
Üdv, Honey*


2014. október 8., szerda

Lakodalom... De minek!?

Aktuális az életemben, hogy feltegyék a kérdést: "Mikor lesz az esküvő?" Válaszul elmondom, hogy nyáron szeretnénk, de az anyagiaktól is függ. Erre sokszor elmondják, hogy nem kell nagy feneket keríteni a lagzinak, és egyszerűbb lenne csak két tanúval lerendezni azt, hogy összekötjük az életünket. Gondolkoztam ezen, és mint sok minden másról is, véleményt formáltam:

"A megoszott öröm kétszeres öröm."
Ez az egyik indok, de ugyanakkor én a hála kifejezését látom benne. Egy ajándék azok felé az emberek felé, akiknek sokat köszönhetünk az életben, és akik támogattak, szerettek/szeretnek bennünket. Annyi mindent kaptunk tőlük, hogy ez majdhogynem eltörpül mellette.

Szép napokat! :)
Üdv, Honey*


2014. október 7., kedd

"Mindennapi csokinkat add meg nékünk ma..."

Máté Péter énekli, hogy "Zene nélkül mi érek én...", na az én dalom valahogy így szól: "Csoki nélkül mit érek én!?..." :D Igazából nem vagyok ennyire fanatikus, másra szeretnék most hangsúlyt helyezni.

Mostanában egy-egy fárasztó nap után többször is bevonzott az édességbolt, és ha sikerült teljesítenem az aznapi feladataimat, vettem magamnak egy jutalom csokiszeletet. Nem feltétlenül ez a legjobb megoldás, hiszen hizlal, de azt mégis jónak tartom, hogy megsimogassuk a saját lelkünket, ha végül elégedettek vagyunk valamivel. Ezt tehetjük egy cikk elolvasásával, egy bögre kávéval, amit nyugiban megiszunk vagy egy szelet csokival.

Ha másért nem is, jutalmazd meg magad azért, hogy elolvastad ezt a bejegyzést! :D
Üdv, Honey*


Mesevers

Mesefalum
Meseházában
Mesés vőlegényem
Két karjában.
Nincs palotánk,
Nincs hintónk,
De boldogan élünk,
Míg meghalunk.




2014. október 6., hétfő

Szellemi táplálék

A minap, amikor tudtam, hogy éppen csak annyi pénzem van, hogy kihúzzam vele a hetet, mégis elcsábultam. Próbáltam az egész boltban úgy tenni, mintha szemellenző lenne rajtam, de az újságos standnál lehullott a szememről a tettetett vakság. Megláttam a Nők Lapját. Valami betegség lehet nálam, hogy minden számot meg kell vegyek. Nem számított az sem, hogy egy hetes lemaradásban olvastam (tisztelettel bejelentem: behoztam magamat!).

Hazafelé boldogan szorongattam azt a köteg papírt, a magazint... Közben arra gondoltam, hogy nem kellett se csoki, se zsömle, se chips, semmi testi eledel, csak a szellemi táplálék.

Jó "étvágyat" az olvasáshoz! ;)
Üdv, Honey*


2014. október 3., péntek

Gyűrűm

A napfény megcsillan gyűrűm aranyán,
Talán majd megkopik éveink haladtán.
De ami fénylik szívemnek felszínén,
Időtlen-időkig érezni fogom én.

Belevésve neved a nemes ékszerbe,
Lehet, hogy halványul az öreg évekre.
De amit lelkembe írtál gyönyörű lényeddel,
Belém égetődött az örök életre.



Hála

Minden nap utazunk, iskolába/munkába járunk, vásárolunk... találkozunk az emberekkel, találkozunk egymással. Vannak ideges napjaink (sajnos elég sokszor), vannak idegesítő emberek, vannak olyanok, akik nem segítenek, vannak, akik tolakodnak, vannak, akik kéregetnek, vannak, akik nem fejezik be az útburkolatot... Napestig sorolhatnám, de ma rájöttem, hogy nincs értelme.

Állítólag tegnap volt a Hála világnapja. Ennek kapcsán inkább úgy döntöttem, hogy a szívemben megemlékezek azokról az emberekről, akiknek hálás lehetek. Akár egy sofőrnek, aki készségesen válaszolt, akár egy csoporttársamnak, aki rám mosolygott, akár a páromnak, aki kávét főzött nekem... és még sorolhatnám napestig.

Rajtunk múlik, hogy melyik listát szeretnénk a szemünk előtt tartani!

Hálával teli délutánt!
Üdv, Honey*