JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. szeptember 25., csütörtök

Anya tükre

A kapcsolatok első évei amennyire szépek, olyannyira embert próbálóak is olykor. Ez az időszak, amíg kiderül, hogy vajon két ember tényleg egymáshoz illik-e.

Én is éltem át a kétségeket, hogy mellettem marad-e. Szenvedtem, amiért kételkedést éreztem. Nem tudtam, hogy elhihetem-e, mikor azt mondja "Szeretlek". Azon a késő augusztusi nyárdélutánon egyedül gubbasztottam a fülledt padlásszobában, édesanyám ifjúkorának színhelyén. Gondolkoztam. A kezdeten, az elmúláson, a szerelmen, a kapcsolatunkon. Elméláztam, vajon másnak is nehéz volt, vajon más is kételkedett? Régen, másnak milyen volt?...

Például anyukáméknak. Ismerem őket, látom a házasságukat, az örömeiket, a harcaikat. Tudom milyenek külön-külön, milyenek együtt. Az azonban titok előttem, hogyan kezdődött a kapcsolatuk, miként bimbózott ki, miken mentek keresztül, míg kimondták egymásnak az "igen"-t.

Felpillantottam, hátha választ kapok a bútoroktól, az ablaküveg csillogásától, a padló nyikorgásától. A tükör fénylésére odakaptam a fejemet és megláttam azt a rúzzsal felírt pár szót: I love you. Feltápászkodtam és odaálltam megszemlélni az odaszáradt krémet. Huszonhárom éve jelzi azt a szerelmet, amit apukám érzett anyukám iránt. Meglepetésnek szánta? Meglepetést okozott? Búcsúzásként írta vagy üdvözlésként? Öröm volt, vagy bosszúság az összekent tükör?

Újabb kérdések merültek fel bennem, miközben az arcomat szemléltem. Addig álltam mozdulatlanul, tág tekintettel, előre bámulva, amíg eltűntem a tükörben. Önmagam helyett anyát és apát láttam fiatalként. Gondterhelten ültek az ágy szélén és beszélgettek. A hangjukat nem hallottam, csak néma filmként figyeltem a mimikájukat, a testtartásukat, a mozdulataikat. Hol indulatosan, hol szerettetel, hol szomorúan, hol vidáman szóltak a másikhoz. Érzelmi hullámvasúton utazhattak, de végig egymás kezét fogták. A végén megérkeztek, megölelték egymást, megbékéltek. Anya mondott valamit, majd felállt és elindult lefelé. Amint eltűnt az ajtóban, apa is felkelt a helyéről, a tükörhöz ment és egy szívvel egyetemben felírta a vallomást.

Megnyugodtam, ahogyan ők is. Láttam, hogy másnak is meg kellett élni az összecsiszolódás fájdalmait. "Az új dolgok születése mindig fájdalommal jár. Gondolj, a kisgyermek életre hozására. Fájdalmas, de az egyik legszebb dolog." - jutott eszembe anya nagy bölcsessége. Rájöttem, hogy lehet, hogy mélyponton van a kapcsolatunk a szerelmemmel, de a szívemben tudtam, hogy fogjuk egymás kezét. Baj nem lehet.

Valahol pedig lesz egy felirat, mely évtizedekkel később majd választ ad a közös gyermekeinknek a kételyeire.

Művilág - West End ihlette vers

Műfény, műlevegő
Műnövény, műlevelű.
Műanyag étel, műital,
Hamiskás élet, mű piac.
Műemberek műönbizalommal,
Egymás felé nulla bizalommal.
Műkapcsolatok hálójában,
Művirág vagyok,
Egy művilágban.




2014. szeptember 23., kedd

Szimbólumok

Indák 
A baráti beszélgetés alatt annyian összegyűltünk, hogy már csak úgy fértünk el, ha az ölébe ültem. Fél combján csücsülve, félig felé fordulva, félig a többiek irányába, tökéletes helyzetben éreztem magamat. Ezt a szemközti srác is megerősítette: - Ahogy így rátok nézek, olyanok vagytok, mint a magyar szimbólumok közt is jelentős egymásba fonódó két inda. Ahogy ölelitek egymást, ahogy a másikra néztek, mint két virág, melyek gyökerei erősen kapaszkodnak egymásba.


Szikla 
Hetekig tartó küzdelem zajlott benne, s akkor délután úgy tűnt, hogy csillapodik benne a háború. A dombtetőn beszélgettünk, a hanyagul szétszórt sziklák között. Akkor is próbáltam megerősíteni, hogy mellette állok, hogy szeretem. A kételyei ellenére ő is így érzett. Időközben mosolyogva néztük a sziklákba vésett "Sanyi+Anikó" "Laci+Mariann"... feliratokat. El-elgondolkoztam, hogy vajon tart még a szerelem nekik? Aztán nem számított, hogy velük mi van, aztán nem számított, hogy gyerekesnek tartottam volna e tettet, csak az számított, hogy valami módon megpecsételjük a szeretetünket. Egy-egy porló kővel nekiálltunk és belevéstük az örökkévalóságot jelző sziklába, hogy Gábor+Hanna ÖRÖKKÉ.


Végtelen vonal 
A lánykérés csodálatos estéjén felkért táncolni. Nem volt semmi flanc, csak a zene és mi. A csípőnk fektetett nyolcas alakban ringott, táncolt, keringett egymás mellett, teljes szimbiózisban. Monoton, ismétlődő mozdulataink belém égtek és ígértek. Ígérték, hogy a végtelen szimbóluma bennünk, a szerelmünkben van. 


Gyűrű 
Naponta ezerszer is rápillantok a csillogó kőre, a gyűrű közepén. Megtagadhatatlanul jelzi, hogy az övé vagyok. A kör, mely újra és újra bejárható a végtelenségig itt fénylik az ujjamon. A legszebb ígéret legszebb szimbóluma.

Hetedik díjam

A díjat köszönöm Reninek!


Szabályok:
- Írd ki kitől van!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább 11 embernek!

Magamról 11 kedvenc:
1. Kedvenc magazinom: Nők Lapja
2. Kedvenc filmem: Míg a jackpot el nem választ...
3. Kedvenc zeneszámom: Hooligans - Küzdj az álmodért
4. Kedvenc könyvem: Babay Benadette - Bombajó nagyanyó
5. Kedvenc olvasmányaim témája: pszichológia
6. Kedvenc ételem: sajtos-tejfölös tészta :)
7. Kedvenc édességem: kókusz golyó
8. Kedvenc sportom: úszás
9. Kedvenc színem: narancssárga
10. Kedvenc meglepetésem: amikor marcipán szívet kapok a barátomtól 
11. Kedvenc helyem: Terény


+1 INFÓ: MÚLT HÉTEN MENYASSZONY LETTEM! :) 

Válasz Reni kérdéseire:
1. Ha regényt írnál, az milyen témában lenne? Miért?
Teljesen változó, de leginkább az jellemfejlődés, az emberi kapcsolatok amelyekre próbálnám a hangsúlyt fektetni a hosszabb műveimben.

2. Hova utaznál el szívesen?
Bárhová. Szívem szerint bejárnám az egész világot a legutolsó szegletéig.

3. Milyen zenét hallgatsz? Kedvenc dal esetleg?
Zenei mindenevő vagyok, szeretem a magyar dalokat. A kedvenc dalra válaszoltam feljebb :)

4. Milyen nyelvet tanulnál meg szívesen?
Csütörtökön voltam a második olasz órámon, ahol egyébként két kisötöst is kaptam. :) Eddig tetszik. Az angolomat jó volna tökéletesíteni, meg a németben is érdemes lenne elmélyülni újra. Ezen kívül a spanyol érdekelne.

5. Gyakran olvasol? Milyen témájú könyveket szeretsz?
Naponta olvasok szinte, bár akkor csak cikkeket a Nők Lapjából. Amikor nekifeszülök egy-egy könyvnek, az vagy ifjúsági regény vagy pszichológiai jellegű.

6. Van fóbiád?
Nincs, de a vihart nem szeretem.

7. Szeretnél valamilyen természetfeletti erővel rendelkezni? Melyik lenne az?
Ki ne szeretne!? :) Bár mindnek van hátulütője, de azt hiszem szívesen repülnék.

8. Szereted a gyerekeket?
Imádom őket! Mondjuk ez azt hiszem elengedhetetlen valaki olyannak, aki óvónőnek tanul. Ámbár nem csak emiatt, egészen kis korom óta sok gyereket szeretnék. :)

9. Miért kezdtél el írni?
Annyi volt a fantáziám szülte történetekből, hogy a fejemben már nem fértek el, így elkezdtem papírra vetni.

10. Vannak terveid az írással kapcsolatosan?
Igen. Szeretnék a Nők Lapja munkatársa lenni, a blogomnak nagyobb népszerűséget, könyvet írni és kiadni.

11. Elégedett vagy a blogoddal és az olvasóiddal?
Magammal nem vagyok elégedett, mert nem tudok rendszeresen írni/posztolni. Úgyhogy emiatt se a blogommal, se az olvasókkal nem vagyok elégedett, de tudom, hogy ezek rajtam múlnak, csak magamat okolhatom. 

Most nem küldeném tovább senkinek, vagy inkább MINDENKINEK küldöm, aki szívesen írna magáról! :) 11 kérdést én is írok azért, kérlek ezekre kommentben válaszoljatok:

1. Hordanál-e esős időben gumicsizmát? Ha igen, hogy nézne ki?
2. Mi az ami biztos, hogy lenne az álomlakásodban?
3. Optimista, pesszimista vagy realista vagy?
4. Melyik könyvet ajánlanád nekem?
5. Mit ennél most?
6. Melyik a kedvenc órád?
7. Mi jut eszedbe erről: "Madarak, kiket megkövezünk hevességtek tiszta pillanatában, hova zuhantok?"
8. Milyen állat lennél szívesen?
9. Kávé vagy tea?
10. Mutass egy képet a kedvenc fülbevalódról!
11. Környezetbarátnak érzed magad? Ha igen, ez miben nyilvánul meg? 

Üdv, Honey*

2014. szeptember 21., vasárnap

Zongoradosszié

Az élet dallam, az írás zene, a szerelem hangsor... Hullámzó kottafejek az öt soron belül, egy életet foglalnak össze. Játszik a dal, játszik a zene szerelmese.


Az ötlet valami Facebookos oldalról származik. Amint megláttam, lementettem és tudtam, hogy elkészítem majd a fiatalabbik húgomnak. Erre tegnap került sor, mégpedig a születésnapja alkalmából. Szerettem volna gyárilag fehér dossziét venni, de mivel nem volt ott, ahol én kerestem, így maradt a natúr befestése. Ezek után fekete alkoholos filccel húztam meg a vonalakat. Fekete dekorgumiból vágtam ki a maradék billentyűt, majd helyreragasztottam őket. A végén már csak a szalagot kellett szépen eligazítani, kicsit rá is ragasztottam. Aztán készen is voltam! :)

Ilyen:



Ti örülnétek, ha ilyen díszítené az asztalotokat?

Üdv, Honey*

2014. szeptember 15., hétfő

Oviban járt az ősz...

Lehulló, színes falevelek mesés táncában még egy csepp kisgyermek is szívesebben veszi fel az esőkabátot és a gumicsizmát...

Régen osztottam meg bármit is, és ezt sajnálom. Vége a gondtalan nyárnak és a szeptember minden létező problémát az utamba sepert. Mint valami gonosz utcaseprő, elém tornyozta a gond-leveleket. Próbálom keresni a szépeket, próbálok arra gondolni, hogy a végén beleugorhatok, de egyelőre még csak az utamat torlaszolja el. Mindenesetre az elmúlt hetekben találtam pozitívumokat. Az egyiket el is hoztam megmutatni.

Gyakorlaton voltam szeptember első két hetében. Vizuális foglalkozás keretein belül a gyerekek különböző formájú faleveleket pöttyöztek be az ujjukkal az ősz színeit felhasználva. Ezeket kivágtuk és fonalra felragasztottuk őket, majd az ovi öltözőjének a plafonjára fellógattuk. Ilyen lett:

Szerintetek szép? :)

Üdv, Honey*

2014. szeptember 2., kedd

CD függés

A szivárvány minden színét szórja szerteszét. Másik oldalán a világ számos szép helye jön be a szobába. 

Ezek sajnos nem újraírható CD-k és olyan adatok voltak rajta, amelyekre már nincs szükségem. Így nagyjából nyár eleje óta terveztem, hogy kezdek velük valamit. Eredetileg nem ebbe a sarokba szántam ezt a díszt, de végül is, nagyon tetszik, hogy végül ide került. Az elkészítés menete rendkívül egyszerű: kellenek nem használt/karcos CD-k, esetemben egy régebbi nagy falinaptár, Technokol, damil, gyöngyök és a svájci bicskám. 


Először körberajzoltam a CD-ket, majd kivágtam, és felragasztottam. Aztán a bicska helyes részével átfúrtam alul is, felül is. Ezek után csak saccolva mértem le a távolságokat. Látszik is, hogy nem annyira szabályos, de nekem nem is ez számított. A gyöngyöket pedig extraként tettem rá. Lehetett volna még díszíteni, de nekem így pont elég. 

Nektek, hogy tetszik?

Üdv, Honey*

2014. szeptember 1., hétfő

Memory Remains/Ink my mind - Interjú

Képzeld magad egy sötét terembe, középen színpad. Piros, haragoszöld és kék fények játszanak körülötted. A kezedben műanyag pohárban lötyög a sör. Izgatottan várod a koncertet, majd megszólalnak a dobok, a gitárok és énekelni kezd az énekes. Amit ordít, helyetted üvölti, amikor könnyezik, helyetted sír, amit ő kimond a színpadon, te nem mered, csak megborzongsz tőle… Nekem valami ilyesmi élmény volt részt venni egy Memory Remains koncerten.


Az zenekar egyik énekesével (Nagy Benedek - Bendzsi) pár éve találkoztam egy tanfolyamon, rajta keresztül ismertem meg a fiúbandát. Mivel csak ajánlani tudom a zenéjüket, hoztam nektek egy interjút. A legutóbbi fellépésükkor sikerült elcsípnem a két frontembert egy beszélgetésre:

Az első koncerten, amin jelen voltam, még más formációban szerepeltetek és más is volt a nevetek (Headlesscore). Aztán rövid időn belül kiderült, hogy feloszlik a zenekar, nemsokára azonban jött a hír, hogy újjászerveződtök. Rohamos tempóban éledtetek fel, és kezdtetek egymás után koncertezni, születtek új dalok, létrehoztátok a Facebook oldalatokat. Igazán lenyűgöző volt, ahogyan egy fiatal srác így kiáll az álmai mellett, és nem torpantja meg őt egy kudarc. Mi adott erőt ehhez az újrakezdéshez?
Bendzsi: Valójában nem is teljes feloszlásról beszélünk, bár tény, hogy az 5 tagú csapatból ketten kiléptek. Mindenesetre Zsoltban (gitár) és Somában (dob) egyaránt pörgött a vágy, és a fantázia, ahogy bennem is. Adott volt tehát, hogy folytatni kell, csak a "Hogyan?" maradt kérdéses. Tudtuk, hogy az énekes keresés, az egyik legreménytelenebb feladat egy együttes életében. Szerencsére, akkoriban nagyon megszerettem az éneklést. Bár tapasztalatlan voltam és balga, kipróbáltuk, hogy milyen lennék énekes szerepben. Basszus gitárosi posztomat átadtam egy már akkor is nagyon közeli barátunknak, Ákosnak. Miután Ákos szóba került, rájöttünk, hogy van egy szintén hasonló zenéket kedvelő, hasonlóan nagyon közeli jó barátunk, Kristóf személyében. Egy gyors kérdés után kiderült, hogy neki is lenne kedve velünk zenélni. Viszont a félig új csapat teljesen új nevet is igényelt, így a Memory Remains névvel törtünk elő.

Amikor titeket látlak – nem csak zenekarként – együtt, valahogy mindig olyan kellemes összhangot mutattok. Bennem az él, hogy látok hat szemtelenül helyes és jófej srácot, akik ugratják egymást, szórakoznak, élvezik az életet, de belül valami sokkal több van. Először voltatok barátok, aztán társak, vagy fordítva, a közös zenélés hozott össze benneteket?
István: Ákost már régebb óta ismertem, és a barátomnak tudtam. Bendzsit, Zsoltot és Somát a zenekar létrejötte előtt egy kicsivel ismertem, velük a zene hozott össze igazán. Máté a szaktársam volt, mikor én már a zenekar tagja voltam. Amikor a volt gitárosunk más utakra evezett, én hívtam be Mátét, tudván zenei képességeiről.

Kíváncsi vagyok a többiekre is. Válassz valakit a csapatból, és jellemezd 3 szóval!
Bendzsi: Zsolt: legjobb barát, tehetség, empátiamester

Az előbb, mikor említettem, hogy szórakoztok, ugratjátok egymást elmosolyodtál. Mesélj el egy emlékezetes sztorit!
Bendzsi: Egyet sem tudnék most kiemelni. Mikor Velük vagyok, minden más megszűnik... Nincsen semmi baj, csak a vidámság, ami körbevesz. Legyen szó akár veszekedésről, az is annyira rövid ideig tart, hogy fel se fogjuk. Egyébként, ami a turnébuszban történik, az ott is marad. ;)

Veszekedés… Azért elkerülhetetlen, még akkor is, ha egy hajóban eveztek. Volt-e már nézeteltérés közöttetek? Hogyan oldottátok meg?
István: Nézeteltérés mindig van, ami teljesen egészséges. Az nem lenne normális, ha nem volna. Az örök kisebb vita, az a populáris vagy rétegzene téma. Bár megbeszéltünk már, hogy ez is, az is lesz, mégis újra és újra feljön. Zsoltnak sokszor problémát okoz egy két ember hanyagsága, többek között az enyém is. A névváltással kapcsolatban volt régebben konfliktus. Csak Bendzsinek nem tetszett, amit kitaláltunk. Ezeket a nézeteltéréseket hosszas érveléssel oldjuk meg, kedvtől és alkoholmennyiségtől függően több vagy kevesebb sikerrel. Szerintem meglepően értelmes beszélgetések kerekednek ilyenkor, és mindig dűlőre jutunk valahogy.
Bendzsi: Minden együttes életében vannak nehéz szakaszok, konfrontálódásokkal tűzdelt napok, hetek, esetleg hónapok. Mi sem vagyunk és nem is leszünk kivételek, de ez így teljesen normális. Mikor zeneírásra kerül a sor, mindig kiéleződik a helyzet. Zsolt kemény hardcore-t igénylő személyisége áll szemben az én "szentimentális"-nak nevezett, borzalmasan pop-befogadó lelkem között... Hozzátenném én is leginkább olyan stílusokat kedvelek, mint Zsolt, csak közben a legkülönbözőbb egyéb zenéket is tudom szeretni. Aztán a végén mindig sikerül megalkotni azt, amit akartunk. Aminek végül összeborulás és egymásra büszkélkedés az eredménye.

Névváltás!? Ez nekem új, meséljetek csak!
István: Ez egy folytonos probléma volt, már a kezdetektől fogva. Szeretjük a Memory Remains nevet, de a legtöbb kritikát arra kaptuk. Idővel kezdtük gyerekesnek érezni, olyan tinibandás... Így, egy szintén hangzatos, mélyebb jelentéssel bíró keményebb nevet húztunk elő a kalapból, várva, kinek hogy tetszik: Ink my mind Bár ez mindegy is, hiszen majd megszokják.

Sorminta

Fénykép a falon, fénykép az albumban, fénykép a polcon... Leginkább emlék a szívünkben. Megállított pillanat, megtartott, megőrzött szépség.

Mikor szétnézek a házban, szobában, mindig találok helyet, ahová még lehetne tenni valamit. Így jött ez az ötlet is. Meg a csipeszdíszek régóta tetszenek. A Körömlakk-Lak elkészítése után rengeteg művirág akadt, és amióta megvettem ezt a vanília sárga akrilfestéket, szíves-örömest használom. Szétszedtem a csipeszeket, lefestettem őket, majd az összeszerelés után Technokollal felragasztottam a virágot. A "madzag", amin vannak a fotók, igazából 3 fonal összefonása.


Ez anyukám és én vagyunk ^_^
Nektek, hogy tetszik? :)

Üdv, Honey*