Ez a bejegyzés leginkább azoknak szól, akik félnek főzni kezdeni. Át
tudom érezni... Sokáig voltam úgy, hogy nyálcsorgatva nézegettem
szakácskönyveket, olvasgattam recepteket, látogattam gasztroblogokat.
Ezek után mindig lelkesen ígértem meg magamnak, hogy megtanulok főzni.
Aztán ott lett volna a lehetőség a koliban, hogy nekilóduljak a tudás
megszerzésének, de aztán többnyire a szobatársamra hagytam e nem túl
hálás feladatot. Néha-néha nekiálltam kreálni valamit a tűzhelyen, amik
rendszerint sem is sikerültek rosszul. Mégsem éreztem, hogy
elsajátítottam volna a tudományt. (Ráadásul legtöbbször olyan
szerencsétlen voltam, hogy csoda, hogy nem gyújtottam fel a konyhát.
Egyszer majdnem sikerült! :D)
Aztán a nyár elején
összeköltöztünk a párommal, így kénytelen vagyok főzni. Magamat is
megleptem azzal, hogy hosszú időn keresztül egyszer sem ettük ugyanazt.
Szerintem tehát a főzőtudomány egyik alapja a változatosság, amihez
kreativitás szükséges.
Egyik
alkalommal anya mondta, hogy maradt még pörkölt odahaza. (Nem költöztem
messzi a szülői háztól.) Ahogy belenéztem a csöpp kis fazékba, láttam,
hogy kevés lesz az adag. Azonban rögvest jött az ötlet, hogy némi
frissen fejt borsóval felgyógyíthatnám. Így is történt! Megpároltam a
zöldséget olajon, majd elkevertem a felmelegített pörivel, tettem hozzá
egy kis tejfölt ééés... nem akarom dicsérni magam, de isteni lett! Mellé
zsályás krumpli volt köretként, ami önmagában is megérdemelné, hogy
írjak róla. A burgonyát héjastól kell megfőzni, majd, ha puha, leönteni
róla a vizet és megpucolni, összevágni. Lábas alján hagymát pirítani,
beleönteni a krumplit, összevágott zsályával elkeverni, és kész is!
Fejedelmi! Na és az élvezetek fokozása végett, addigra már elkészült a
saláta. Ennek menete pedig így történt: délelőtt megláttam a boltban egy
üveg olívabogyót, és annyira megkívántam, hogy nyomban álmodtam köré
egy salátát. Megvettem a hozzávalókat: paradicsom, saláta, mozarella,
olívaolaj, vöröshagyma. Innentől már csak a fűszerezésen (só, bors,
friss bazsalikomlevél) múlik a siker.
A
másik alappillér tehát, hogy az ember abból gazdálkodjon, ami van. Az
utóbbi időben borsó volt, hát secperc alatt megtanultam elkészíteni a
borsófőzeléket és a borsólevest. Itt pedig újra visszautalnék arra, hogy
mindehhez mi szükséges? Kreativitás.
Így történt, hogy rájöttem: főzni nem olyan nagy ördöngősség!
Üdv, Honey*
Ui.:
Plusz egy dolog, amiért megéri újat kipróbálni: leírhatatlan Gáborom
arckifejezése, mikor közlöm vele "Amúgy ilyet még sose főztem." :D
JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!
2014. július 13., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése