JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. július 1., kedd

Körömlakk-Lak

Mit ér egy régi ócskaság!? Főleg, ha anyum úgy harangozza be, hogy „apa hazahozott valami …”, és itt csúnyát mondott. Ennek ellenére a húgom és én úgy csaptunk le a két tárgyra, mint a ragadozó a zsákmányára. Mondjuk Luca szemfüles volt, egyből lenyúlta a kincses ládikát, nekem meg maradt ez:

Ez már a polcszerelés után készült. A festést már elkezdtem.

Mondjuk, azért egy percig sem búslakodtam, mert ötlet ötletet követett. Először is körömlakktartó kispolcnak használom majd. Ehhez megkértem öcsémet, hogy vágjon méretre egy lécet, ami a polcokat képezi majd. A két darabot, helyére szögeztem, majd levettem a tetejét az alsó tárolónak. Így kapta meg eredeti formáját. Mire ez elkészült, már megálmodtam, hogy az egészet fehérre festem majd. A díszítést illetően még nem volt ötletem, de a fehér színben biztos voltam. Magam sem tudom, hogy miért. Aztán megtörtént az átszínezés is, de nem tudtam folytatni. Fel-alá járkáltam a munkahelyemen, ahol az udvaron van egy gyönyörű rózsaborok, kis labdacs alakú virágokkal. Jött is az isteni szikra, hogy legszívesebben ilyeneket ragasztanék a kis polcra. Élő virággal dolgozni nem túl szerencsés, a szárított virág is macerás, úgyhogy maradt a művirág. Ellenben egy petákot sem akartam kidobni emiatt, úgyhogy egy kissé morbid ötlettől vezérelve a temető „szeméttelepén” kutakodtam. (Az a hely, ahová kidobják a hervadt virágokat és egy-két művirág csokor is található.) Nos, meg is akadt a szemem egy félreeső színfolton, amit közelebbről megvizsgálva, megállapítottam, hogy nem is csúnya. Így került haza a díszítés alapja. Alaposan megmostam, megszárítottam a virágokat és leveleket, majd találomra felragasztottam ide-oda. Végül ilyen lett:



Üdv, Honey*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése