JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2014. július 31., csütörtök

...és akkor táncolni kezdett

Ahogy belépett a perifériás látómezőmbe, egyből odakaptam a fejemet. Nem lehetett nem rá figyelni. Ruhája élénk színű, feltűnő mintás kacéran lengte körbe a testét. Frizurája magasra tornyozott, művészi. Extrém magassarkú cipőben tipegett, tökéletes smink, gondosan összeválogatott ékszerek. Szolárium barnította ruganyos bőr, fitness teremben kialakított formák. Szép volt, jelenség volt, de ahogy átvonult a színpad előtt, a nézőtér másik része felé, végül már a zene kötötte le a figyelmemet. Eszembe sem jutott volna többé, ha...

Ha körülbelül az ötödik számnál táncolni nem kezdett volna. Lerúgta magáról a tűsarkúakat, majd fellépett a magasított parkettre. A zene épp akkor váltott egy igazán tüzes számra. A nő meglepő szenvedéllyel mozdult a ritmusra. Olyan elemi erővel csavarta a csípőjét, rázta a mellét, lépett az ütemre, hogy minden szem rá szegeződött. Haja kibomlott, a sminkje elkenődött egy kicsit, a válláról lecsúszott a ruha pántja. Mindez nem zavarta, csak táncolt, táncolt, mintha az élete múlna rajta. A testét már nem ő uralta, hanem a zene démonja szállta meg. Kitört, leszaggatta a tökéletességének a láncait, emberré vált, szerethetővé... és ahogy táncolt, beleégett az ember emlékezetembe örökre.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése