JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. december 9., hétfő

2013. december 9. - Reményik Sándor: Csendes csodák

A mai naphoz fűződő ünnepi vers nem saját, mégis annyira magaménak érzem, hogy szeretném, ha helyet kapna az oldalamon.

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?


Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?


Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?


Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.


Ezek a sorok úsztak be elmémbe, mikor a barátnőmmel a kedvenc versünkről beszélgettünk. Ezt mondtam egy régi Karácsonykor, ezt szavaltam a szalagavatómon és azóta is elő-előveszem, előhívom ezt a verset. Remélem, hogy másnak is hoz néhány ünnepi pillanatot az elolvasása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése