JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. november 4., hétfő

Tükörérzés

Sokadik faggató kérdésemre is csak azt felelte:
- Az a baj, hogy úgy érzem, hogy nem szeretsz már eléggé.

Elkomorult a tekintete. Láttam az arcán a fájdalmat, a megbántottságot. Tudtam, hogy én okoztam, hisz mondta, de azt nem sikerült megfogalmaznia, hogy mivel. Tehetetlen voltam. Csak néztem az arcára kiülő szomorú merengést. Ahogy figyeltem a vonásait, lassanként körülzárt a feszültség. Mikor keserű szavait kiejtette, görcsbe ugrott a gyomrom. Fájni kezdett, ami neki. A bánat, amit én szültem benne, nekem is szörnyű volt. Nem beszélt, csak a szeme kommunikált akaratlanul is. Úgy éreztem, még sose bántottam ennyire. Pedig nem volt szándékos. Nem tudtam segíteni. Nem tudtam mit tenni. Fizikailag nem enyhíthettem a fájdalmát. Még úgysem, hogy én is átéreztem. Ennek ellenére azért hittem benne. Le akartam venni a válláról a terhet.

Újra belém hasított a kín, az önvád. Belülről marcangoltam magamat. El akartam neki mondani, de nem nyílt szóra a szám... pedig, ha szavakba tudnám önteni mindazt, amit most átélek... azzal talán bebizonyíthatnám, hogy mennyire fontos és mennyire szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése