JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. november 5., kedd

Otthonom

A kézfogásod kulcs a szívemhez. Ahogy a belecsúsztatom az ujjaimat tenyered ölelésébe, kinyílik a lelkem ajtaja. Itthon vagyok. Beléptem újra kettőnk lélekközösségébe. Simításod, lesegíti rólam a napi stressz szürke kabátját. Finom mozdulataid nyomán lekerül rólam a szennyes ruha. Tiszta, kényelmes, pamutba öltöztet puha pusziid szövete. Ahogy rám emeled a tekinteted, szikra lobban fel benne. Két szemed melengető tüze mellé kuporodok. Nézésed narancsos fénnyel vesz körbe. Szádat kínálod csókra. Ajkaid lágy húsát kortyolom élvezettel, édes íze átjárja a testem. Próbálom felidézni, milyen italra hasonlít, de nem megy. Csak az jut eszembe, hogy ilyen lehetett az istenek Nektárja. Nyelveink tánca közben lassan átölel két karod. Erős izmaid védelmezve fonódnak körém. Ez az Otthonom, végre hazaértem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése