- Helyezzék magukat kényelembe! - talán a pedagógus hangja is lágyabb volt...
A fejemet az asztallapra hajtottam, arcomat a puha sálamra fektettem. Ekkor csendült fel Kodály Adventi ének című darabja. Becsuktam a szemeimet, a magasztos dallamok belemásztak a fülembe és megjelent valami csodálatos kép. A szerelmemmel álltam karácsony estén egy hatalmas, díszes templomban és egymást ölelve néztünk fel az oltár körül álló kórusra, akik koncertjüket adták. Pár percig tartott, de békét, nyugalmat, hálát, szeretetet, ÜNNEPet éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése