2013. november 27. - Ének óra

Siettem ének órára. Fárasztó napom utolsó előadása várt rám. Semmi kedvem nem volt hozzá. Agyam feladatoktól zsongott, oly messzire éreztem magam még az ünneptől. Kifulladva értem fel a másodikra. Intézkedve telefonáltam, majd gyorsan letettem, mert megérkezett a tanárnő. Bevonulás a terembe, helyfoglalás, várni az aznapi agytágítást. Ehelyett kattant a kapcsoló, sötét lett a teremben.
- Helyezzék magukat kényelembe! - talán a pedagógus hangja is lágyabb volt...
A fejemet az asztallapra hajtottam, arcomat a puha sálamra fektettem. Ekkor csendült fel Kodály Adventi ének című darabja. Becsuktam a szemeimet, a magasztos dallamok belemásztak a fülembe és megjelent valami csodálatos kép. A szerelmemmel álltam karácsony estén egy hatalmas, díszes templomban és egymást ölelve néztünk fel az oltár körül álló kórusra, akik koncertjüket adták. Pár percig tartott, de békét, nyugalmat, hálát, szeretetet, ÜNNEPet éreztem.