A szerelem évszakai

Későn jött a Tavasz. Húsvét után kezdtek nyiladozni a virágok. Március 15-én még esett a hó, még fagyott. A színes tojások, a feltámadás, az újrakezdés ünnepe meghozta a születés évszakát. A felmelegedés ajándékba adta nekem a szerelmet is. Úgy éreztem, mintha átnyújtottak volna egy piros bimbót. A tavaszi szellő simogatta, a napsugár megcsókolta, a virág szirmot bontott, illatával körülölelt. Fürödtem a szerelem csodájában. A szívemet virág módjára kellett kinyitogatnom a rég feledett érzés befogadására.

A Nyár nagy hévvel érkezett. Tombolt a hőség. Fülledten feszültek össze testeink a forró éjszakák csillagboltozata alatt. Lángolt a szenvedély, az érzéseink. Vágy a vággyal járt keringőt. Düh nyílt, harc égett. Olykor martuk, haraptuk egymást. Csatáink tüzének parazsában olvadtunk újra eggyé. A nyár vöröslő lávája így ömlött szét bennünk.

Az Ősz hirtelen köszöntött minket. A színes falevelek szomorú sóhajjal búcsúztak a faágtól, kecses táncot járva hulltak alá, hogy lepihenjenek avar-ágyukban. A szerelem elcsendesedett. Érzéseink ráhangolódtak a természetre. Kicsit mintha múlna. Azonban tudjuk: nem hal meg, csak elalszik. A szerelem él, pihenésre van szüksége, mélázni, átalakulnia kell. Eddigi harsány-zöld lelkivilágunk most meleg bíborba, narancsszínbe öltözik.

A Telet még várjuk. Vajon mit hoznak a forralt boros beszélgetések? A fehér hideg egymáshoz bújtat minket vagy közénk ékelődik a fagy? Sikerül-e a szerelemnek megélnie az Őszt és átengedni magát a Télnek? Tudtunk-e annyi mosolyt, kedvességet, ölelést, csókot adni egymásnak, hogy kitartson az ínséges hónapokban?...

Úgy élném veled a telet,
Mellkasod párnáján pihenjen fejem,
Ölelésed legyen velem,
Fagyos, téli hidegekben.

Ott szeretnék ülni melletted,
Kezedet fogni hő szerelemben,
Kandalló előtti melegben,
Veled várni tavasz-kezdetet. 

"Itt van az ősz, itt van újra..."

„Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik kinyílik előttünk.”

Szeptember elsején még azt hittem sokáig tart majd a vénasszonyok nyara. Ennek ellenére pillanatok alatt beköszöntött az ősz. A lelkem még a nyárban élt, de a testem tagadhatatlanul a színesedő, lehulló falevelek között sétált. A forró hónapok búcsút intettek, bezárták zöldellő kapuszárnyaikat mögöttem és – bár előre néztem – csak lassan vettem észre, hogy az ősz tárt karokkal vár. Régi ismerősként ölelne, de én a nyár integető ágai után tekintek. Valaki megkocogtatta a vállamat.

- Most élvezd ezt az évszakot, mert aztán észre sem veszed és megérkezik a tél. – a hang felülről jött és tisztán csengett. Igaza volt. Ekkor megláttam a hozzá tartozó mutatóujjat, ami körbemutatott.

- Lásd meg a szépet a levelek táncában, ropogjon az avar a talpad alatt, bújj ernyő alá kopogó esőben, ízleld a szőlőt, a körtét, az őszibarackot! Kortyold meleg pokróc alatt a teát, ülj be szaunázni, olvass sokat! Merülj el az őszben, ihlessen meg, álmodj, tervezz!

Még egyszer visszatekintettem a nyár kapujára. Már nem integetett, zárva volt. Léptem egyet, bele az Ősz ölelő karjába. Leszakítottam egy fürt szőlőt, az apró gyümölcsgolyó szétpattant a fogaim között, édes-savanykás íze ráfröccsent a szájpadlásomra és valami új boldogság áradt szét bennem.

1. Pályázat - Csöppnyi csodám

Sziasztok!

Mindig is vágytam arra, hogy jobban megismerjelek titeket. Azt vallom, hogy a "Szavak ablakok a szívekre", bár sokszor van, hogy elkendőzzük vele az érzéseinket. Ki ezért, ki azért ír. Mindenesetre, akármi is legyen az ok, belelátni a másik világába a művein keresztül sikerülhet legjobban. Én pedig kíváncsi vagyok Rátok, a műveitekre. Épp ezért gondoltam arra, hogy pályázatot hirdetek. Első alkalommal és talán nem utoljára.

Mivel kezdő vagyok a témában, nézzétek el az esetleges hibáimat. Ha nem érthető valami kérdezzetek és próbálok korrigálni.

Feladat: Minden nap történnek velünk egyszerű dolgok. Megiszunk egy teát, látunk valami szépet, megöleljük egymást... Ezek a "semmiségek" olykor hatalmas erővel bírnak. Egy ilyen teljesen hétköznapi/mindennapos dolgot írjatok le úgy, mint egy csodát, mintha gyermekként rácsodálkoznátok. Annak a csöpp kis történésnek legyen kultikus ereje, változtasson meg bennetek valamit, legyen oka annak, hogy leírod, és nem csak a pályázat miatt.

Határidő: 2013. október 5. (szombat, éjfélig) - ez két hét alkotási idő
Terjedelem: egy Word-beli oldalnál ne legyen több!
Díj: A győztes pályázatot megjelenítem a blogomon, ezen kívül, ha blogger, írok ajánlót a blogjáról vagy véleményezem egy novelláját. Ha nem blogger akkor véleményezem a nyertes művet és még egy művét.

A műveket a fayhanna444@gmail.com - ra küldjétek és kérlek titeket, hogy másoljátok be az üzenet mezőbe, tehát NE csatolt dokumentumként jelenjen meg!

Jó alkotást kívánok!

Hogyan készül a pityókapálinka?

Még mindig nem a megszokottat hozom, de már van a tarsolyomban egy-két szösszenet, novella, csak még csiszolásra várnak. Addig pedig egy aranyos, mókás, igaz történet.

Talán először felmerül, hogy mi is a pityóka? Na, hát ugyanaz, mint a kolompér! :) Ettől izgalmas a magyar nyelv, itt így, ott amúgy hívják például a krumplit. Erdélyben pityókának nevezik.
Mikor legutóbb kint jártam Csángóföldön, kínáltak bennünket pálinkával, mégpedig pityókapálinkával! Én ugyan nem ittam, mert nem szeretem, de bennem is felmerült a kérdés: A krumpliból hogy csinálnak pálinkát? Valaki fel is tette a kérdést, melyre egy huncut mosoly kíséretében meg is érkezett a válasz:
- A pityókát el kell ültetni s mikor beérett, ki kell ásni, zsákokba kell tenni. Majd elvisszük a piacra, ahol eladjuk és a kapott pénzből veszünk pálinkát. No, így készül a pityókapálinka!
:D

Melyek is az angol rendhagyó szavak?

Ez most egész más bejegyzés, mint az eddig megszokottak. Gondoltam, okoskodok egy kicsit. Azért hátha valakinek ez is tetszik. :)

Az egyik angol tanárnőm mesélte:
Az angol nyelv a francia és a német nyelv különös keveréke, melyet az elszigeteltsége finomított ki egy nagyon változatos nyelvvé.

Régen Angliában nagyon sok szót használtak. Minden szó mást jelentett. Kb. 3000 szót ismertek. Ettől nehezen megtanulható volt az angol nyelv, de nagyon változatos és igényes. Amikor azonban megtörténtek a hódítások, a nagy szemű négerek egyáltalán nem értették, hogy mit akarnak tőlük az angolok. Nem bírták befogadni a sok új szót, az új nyelvet. Ekkor volt szükség az angol nyelv megújítására. Így találták ki, hogy múlt időben a szavak kapjanak sima ’-d or -ed’ végződést. Ezt azonban az angolok nem bírták teljesen megemészteni, ragaszkodtak ahhoz, hogy a mindennapokban használt szavaik múlt ideje megmaradjon. Azok a szavak tehát, amiket mi rendhagyó szavaknak nevezünk, valójában az eredeti szavak.

Anna és a francia csók

Találomra vettem le a polcról a könyveket, majd az ajánlók alapján belekezdtem. Jónak ígérkezett, kivettem hát (szerdán), hogy pénteken - a vonaton hazafelé - legyen mit olvassak. Csütörtök délután semmi izgalmasat nem találtam az Interneten, így nekifogtam a könyvfalásnak. Be kell valljam, péntekre nem maradt belőle betű. :)

Mivel a jászfényszarui könyvtárban arról panaszkodnak, hogy nehéz tanácsot adni a fiataloknak arról, hogy mit olvassanak, gondoltam megírom ezt az ajánlót, hátha valakinek felkelti az érdeklődését.

AMI TETSZETT BENNE:
Szórakoztató, vicces, szerelmes és hozzáteszem a minőségi fajtából, tehát tényleg jó!
Nagyon jól eltalált karakterekkel dolgozik az írónő.
Kellőképpen, kellő ideig van húzva a végkifejlet.
A párbeszédek pörgősek és hűen tükrözik a mögöttes indulatokat, érzéseket.
Európa egyik legvarázslatosabb városában, Párizsban játszódik. Ezt fantasztikusan érzékelteti a szerző.

AMI NEM ANNYIRA TETSZETT BENNE:
Mondhatni tipikus romantikus lányregény. Ezzel még nem is lenne baj, mert szeretem az ilyeneket. Ellenben vigyázni kell az ilyenekkel, mert az olvasás után képesek vagyunk irracionális elvárásokat támasztani a fiúk iránt.
A párbeszédeket olykor vissza kellett olvassam, hogy most ki mit mond.

A KEDVENC RÉSZEM BELŐLE:
És most először, mióta itthon vagyok, teljesen boldognak érzem magam. Ez furcsa. Otthon. Milyen sokáig vágyakoztam utána, és amint ideértem, rájöttem, hogy minden megváltozott. Itt vagyok a technikailag saját házamban, és ráébredtem, hogy az otthonom most egészen máshol van.
De ez így sem egészen igaz.
Hiányzik Párizs, de az nem az otthonom. Sokkal inkább hiányzik... ez. Ez a melegség, ami most a telefonból árad. Lehetséges volna, hogy az otthon egy személy, nem pedig egy hely? Az előtt Brigitte volt számomra az otthon. Az új otthonom talán St. Clair. 

Jó olvasást!
Üdv, Honey*

Egy Vízcsepp elindult...

A vízcseppek fura táncokat jártak a testén. Gyorsan száguldottak végig a bőrén. Öntudatosan, vadul.

Csak az a Vízcsepp volt más. A füle tövébe csöppent, szétnézett, majd óvatosan elindult felfedezni a testét. Lassan, ráérősen csorgott végig a nyakán, gondosan egyensúlyozva az ütőere vonalán. A válla szélén megállt, megpihent. Csücsült áttetsző gömbformában, nézelődött. Visszatükröződött benne a Nő szemének írisze, ahogy odapillantott. A Vízcsepp folytatta útját. Hullámzó ívben kanyarodott melleinek völgyébe, végigsimította a hasát. Beúszott a köldök titkos barlangjába. Menedéket keresett. Az életét jelentette a vágyakozás, melyet belesűrített ebbe az erotikus felfedezőútba. El akart előle bújni, önmaga elől, a szerelem elől, az áhított test elől, amelyre ráhullott. A kívánkozás ereje azonban továbbindította. Nem engedhette, hogy az elmúlás egy menedékzugba érje.

Az életet élvezve kell befejezni – vélte, s azzal befolyt a Nő szeméremajkai közé, hogy elemésztő utazása végén kéjes szeretkezésben hunyjon el. Apró, elhagyott gyermekei gyémántként csillogtak szőrpihéin.

Erósz üzenete

A lány pőre testén zubogott alá a forró víz. Be volt zárva abba az üvegkalitkába, de még inkább rabságba fogta a belőle feltörő vágy. Pára gomolygott a kabinban, s ahogy szállongó kanyarokban körbeölelte, úgy vette uralma alá a megálmodott erotika. A falakat belepte a sejtelmes ködfehérség és a bódító létben halványan előrajzolódott a Férfi. Képzelte, ahogy belép mellé. Nem szólt, csak érintett. Szája csókolt, keze siklott a nő nedves bőrén… Szinte érezte, és mégsem. Mert csak álom volt. Legyintően eresztette le a kezét, hegyeskörmű ujjaival szántva a szürkés-kék leheletet, mely az üvegfalra simult. A minta beleégett az elméjébe. Mintha egy üzenet lett volna a továbbgondolásra… Érzékiség volt benne, pont, mintha tényleg ott lenne Ő, a Férfi. Mintha testével birtokba venné, a falhoz préselné, keményen, mégis lágyan, vággyal. Az ujjai, pedig – akaratlanul is – pennaként írták a páralapra Erósz üzenetét.

Fájón síró sorok

Könnyeimben ázok,
Rácsaimat rázom,
Old ki a pórázom,
Fázok!

Emelj fel!
Adj hitet!
Reményt, mi elveszett!
Ne légy kemény,
Fáj a sötét!

Sírnak a láncaim,
Lehullnak álmaim,
Nincsenek vágyaim,
Hol vannak táncaim?

Megnyúznak, megesznek,
Ketrecbe kergetnek,
Zsebelnek, nevetnek,
Elvisznek, eltesznek.

Megveszek!
Megmentesz?

A Hírnök

Pöfögött az autóm a kereszteződésben. Piros volt a lámpa, izzott a beton a forró napsütés hevében. Hétköznap volt, munkából tartott mindenki haza. Körülöttem a város piszkosszürke ráncokat vetett. Megült a por a bőrredőiben, fáradt volt, öreg. Én is ilyennek éreztem magamat. Kiszívott belőlem a munka minden színt. A város folytonos lüktetése elgyötörtté tett.

Kinéztem az ablakon. Az árkádok egyik oszlopa mellett megláttam Őt, a Hírnököt. Ott kókadozott, fakó színesen. Árva volt, egyedüli, az utolsó, de még virágzott. Az az egy szál napraforgó sárgán-barnán, áhítattal nézett a tündöklő Nap felé. Mi szidtuk, átkoztuk, hogy miért süt annyira, ő szerelmes volt belé. Bár elemésztette a vágyakozás, a forróság őt is aszottá, már-már hervadttá tette. A lényéből mégis szerelmes ének áradt, mégis üzenetet hordozott.

Egy pillanatra felém nézett és súgott:
- Van, ahol jobb! Menj oda!
Ekkor eszembe jutott a nagymamám. A vidéken élő ráncos asszony, aki tudtam, hogy mindig vár rám, de sose mentem. Fontosabb volt a rohanás, a nyüzsgés. Addig.

Áthajtottam az időközben zöldre váltott jelzőlámpán és a következő lehetőségnél visszafordultam. Szembe néztem az autóhaddal, akik haladtak befelé és a lelkem kezdett felengedni.

A mama boldog mosollyal üdvözölt, sokáig beszélgettünk a tiszta levegőn, a virágok közt, az élénk színek világában. A nyár értelmet nyert. Mikor távozni készültem, megpillantottam a Hírnök társát. A virág életerősen kapaszkodott a talajba, ragyogott rajta a sárga, melegséget árasztott a barna, levelei zölden fénylettek. Eszembe jutott a Hírnök. Várni kezdtem a másnapot.

***

Munka után, megkerestem ugyanazt a kereszteződést. Vittem magammal egy kis ásót. Gondosan kiemeltem a földből a növényt, majd a helyére ástam egy műanyagvirágot, melynek közepébe írtam a napraforgó történetét, üzenetét. Aki arra jár, láthatja, elolvashatja, szívére veheti és hallgathat a Hírnökre, aki máig is szólna, hogy:
- Menj! Van, ahol várnak rád!

Utóiratként azt üzeni: „Engem ne félts, jó helyen vagyok. Megtaláltam a szerelmet, ami nem emészt el, hanem épít. Te is keresd ezt! Válaszd a pihenést olykor a munka helyett, a vidéket a város helyett, a csendet a zaj helyett. Az éltetőt, a halálhozó helyett.”

Pókerszett

Te vagy pókerrajongó? Esetleg tudod, hogy a testvéred, fiúd örülne egy pókerkészletnek? A boltit drágállod, meg egyébként is jobb szeretsz egyedi holmikat gyártani?

Én is valahogy így voltam. A szerelmemmel játszottunk olykor-olykor pókert, de zsetonok nélkül kicsit uncsi volt. Eleinte zsepi és teamécses volt a tét, aztán elkészült ez a készlet. Nagyjából egy hétig készítettem, végül elégedett lettem az eredménnyel. Kellett hozzá egy csomó felesleges karton, vízfesték, alkoholos filc és rengeteg türelem.

Te is elkészítheted a sajátodat! Jó munkát!
Üdv, Honey*

A női agy

Egy műnek a valódi értékét csak maga a mű mondhatja el, mások csak beszélhetnek róla.
/Egry József/

Ajánlást még sosem írtam, de most mégis megpróbálom, mert annyi jó könyv akad a kezembe, hogy nem szeretném magamban tartani azt a tudományt, melyet ezekből merítek.

Elöljáróban pár szót mondanék a könyvekkel való kapcsolatomról: Sokszor érzem, hogy nagy élettapasztalattal rendelkezek, pedig még csak 20 éves vagyok. Ellenben rengeteg könyvet olvastam el, melynek a való életből merít, és manapság nagyon szívesen bújom azokat a műveket, melyeknek pszichológiai, embertani alapja van. Szeretem az emberekről, sorsokról, kapcsolatokról szóló írásokat. Valami ilyesmivel is szeretném kezdeni.

Igaz lenne, hogy a férfiak és nők külön bolygóról jöttek? Avagy mért különbözünk olyannyira, hogy a nők a férfiakra panaszkodnak, a férfiak pedig a nőkre bosszúsak?

Valóban nem vagyunk egyformák, de ennek örülnünk kellene, nem pedig konfliktusforrásként kezelni. Ehhez azonban ismernünk kell, hogyan gondolkoznak, éreznek a nők, és mért pont úgy, valamint tisztában kell lenni azzal, hogy mi játszódik le a férfiak agyában.

Ehhez a megismeréshez szeretném ajánlani Louann Brizendine A NŐI AGY című könyvét, mely választ ad mindarra, hogy
MÉRT KOMMUNIKÁLNAK JOBBAN ÉS TÖBBET A NŐK, MINT A FÉRFIAK?
MÉRT KÖTŐDNEK JOBBAN A NŐK A BARÁTAIKHOZ, MINT A FÉRFIAK?
MÉRT EMLÉKEZNEK TISZTÁBBAN EGY VESZEKEDÉS RÉSZLETEIRE?

Daniel Goleman ezt írja a könyvről: "Hasznos a nőknek, kihagyhatatlan a férfiaknak."
Igaza van, sőt határozottan tudom ajánlani a teremtés koronáinak is. Nemcsak azért, mert rendkívül sok információt ad, akkor, ha leányt nevelnek, vagy ha meg akarják érteni a hölgyeket, hanem azért is, mert tudományos alapokra támaszkodik, az agyban lejátszódó kémiai folyamatokat írja le, és ezzel magyaráz, ami segíti megérteni, hogy a nők nem logikátlanok, csak másként működik az agyuk.

Legvégül szeretnék kiragadni egy részletet a könyvből:
"A biológia valóban meghatározza személyiségünk és viselkedésünk alapjait. Mikor a szabad akarat - és a politikai korrektség - jegyében megpróbáljuk tagadni agyunk biológiai meghatározottságát, saját természetünket tagadjuk meg. Ha viszont elfogadjuk, hogy biológiai működésünkre számos egyéb tényező, többek között nemi hormonok is hatnak, elkerülhetjük, hogy ezek a hatások az életünket uraló megmásíthatatlan tényezőkké váljanak. Mit érne az agy, ha nem volna ilyen zseniális tanulógép? Semmi sem egészen megváltoztathatatlan. A biológia hatása erős, de nem zárja börtönbe életünket, változtathatunk rajta, de szükség esetén át is fordíthatjuk a nemi hormonoknak agyi struktúráinkra, viselkedésünkre, valóságképünkre, kreativitásunkra - végeredményben tehát egész sorsunkra - gyakorolt hatását."

Amennyiben megragadott benneteket ez a pár sor, keressétek meg Louann Brizendine A NŐI AGY című könyvét és olvassátok el! Szeretettel ajánlom! Jó betűfalást kívánok hozzá! :)

Üdv, Honey*

A kapcsolat

Össze-vissza lapozgattam mindenfelé a könyvtárban. Kezembe vettem egy kötetet, nem tetszett, visszatettem. Így bolyongtam, nem találtam a helyemet. Eltévelyedtem a gyermekrészleg felé és leemeltem a polcról egy téglavörös könyvet. Ki tudja mért éppen azt.

Találomra felütöttem és olvasni kezdtem:
„Testvérmeséink egyik legszebb jelenete az, amikor a testvérek a búcsúzásnál jelet tesznek egy életfára, s megegyeznek abban, hogy egymás életéről, egészségéről, a másik sorsának alakulásáról ebből a jelből szereznek majd tudomást: ha a jel véres lesz vagy elszárad, az azt jelenti, hogy a másikkal baj történt, sőt az élete is kockán forog. A változást megpillantó hős gondolkodás nélkül útnak indul, hogy megmentse bajba jutott testvérét, ami sok viszontagság árán sikerül is neki. A mese törvénye azt állítja, hogy a testvérek semmilyen körülmények között nem hagyhatják cserben egymást, s még akkor is útnak kell indulniuk a másik megmentéséért, ha előtte évekig nem találkoztak egymással, netán mindenféle látható kapcsolat megszakadt közöttük.”

Vágysuttogó

Feküdni és olvasgatni, 
a szavakba belebújni.
Álmodozni, elaludni.
Teát inni, lassan, lágyan.
Mesét suttogni az ágyban.
Verset írni, semmitmondót.
Játékot űzni a szavakból.
Feküdni, nézni árnyékokat.
Hallgatni a kongó harangokat.
Várni a szeretett férfira.
Kérni simító kezeket.
Olvadni a szeretetben.

Bocsánat

Sziasztok!

Bocsánat, amiért kicsit eltűntem a világ elől! Némi változtatásokkal bajlódtam az oldal külalakját illetően. Még messze nem tökéletes, úgyhogy az elkövetkezendőkben biztos, hogy lesznek még változások. Ezzel kapcsolatban kérem megértéseteket!

Remélem, mire végzek vele, teljesen átlátható, igényes és minden mértékben engem tükröző oldallal találjátok szemben magatokat, melyben - bízom benne - megtaláljátok mindazt, ami titeket érdekel.

Aki esetleg nyomon követte a másik két blogomat, annak jelentem: mindkettőt be fogom zárni, de a lényegesebb írásokat megjelentetem ezen az oldalon. Ezen kívül szeretnék új érdekességekkel szolgálni, de ez legyen inkább a jövő zenéje!

Szeretettel: Honey*