JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. július 9., kedd

Máris hiányzol!

Még ki sem hűlt testednek melege az ágyból,
Máris hiányzol!
Még nem illant el illatod orromból,
Máris hiányzol!
Még csókod íze ki sem szállt a számból,
Máris hiányzol!
Még nem is kattant mögötted az ajtó,
Máris hiányzol!

Már a gondolattól, hogy távozol,
Attól is HIÁNYZOL!



2013. július 8., hétfő

Veszteség...(?)

Odamentem az ékszeres polchoz. Egy aranyszín, pillangó fülbevaló tetszett meg elsőként. Az ára is elfogadható volt. Megvettem...

Ahogy hazaértem, csak akkor vettem észre, hogy a megvásárolt ékszer nincs a táskámban. Pedig olyan lelkesen akartam megmutatni a húgomnak. Kirámoltam a kis retikült újra, de nem találtam.

Amint lehullt a földre a fülbevaló, még egy utolsót csillant a lámpafényben, majd felröppent. Sárga szárnyát kék folt díszítette. Megpördült a légkondi keltette szellőben, majd kiszállt a fotocellás ajtón. Mikor újra megérezte a szabadságot, eszébe jutott a múltja, az átok, majd a lány, aki megmentette.
Utána eredt, röppent jobbra, szárnyalt balra, kereste a lányt.


Rosszkedvűen bámultam a poharat. Tudtam, nem sok pénz, de bántam azt a szép fülbevalót. Ekkor egy kék folttal díszített sárga szárnyú pillangó szállt rá a vállamra. Ránéztem, valahonnan ismerősnek tűnt, aztán hallani véltem, amint azt mondja:
- Köszönöm!


2013. július 7., vasárnap

Jössz-e már?

Menni kéne. Már nagyon fúj a szél. Fázok.
De mégse indulok. Várok.
Ülök ezen a kopott padon.

Nézem a rozsdás kaput, zárat.
Várlak.

Szemben a hegyek fölött sötét felhők gyűlnek.
Vihart szavazóan körben csücsülnek.

Még mindig nem vagy itt.
Csupa libabőr a testem.
Hiányzol!

Félek...

Csepp... megjött. Nem Te, az eső.
Csepp-csepp-csipp-csöpp...

Mintákat rajzolnak fekete blézeremre.
Már érzi a bőröm,
Sajnos nem a jöttöd.

Hol vagy? Mért nem jössz?
Teljesen elázok.
Fázok, fájok, bússá tesz hiányod.

A kapu csukva, tombol az orkán,
Szakad az eső, többé már nem várok.
Felállok, indulni próbálok.

Első lépés, utolsó remélés,
Hallgató visszanézés...

Mintha most!

Csikordul a zár,
Te is eláztál.
"Bent meleg szoba vár,
Gyere már!"

Te csak állsz, karod ölelésre tárod,
Ölelésem várod, bűneid megbánod.

Végre bezár karjaid melege,
Tombolhat a vihar, orkánnak ereje.

Nem fázok, nem félek, újra remélek...

Karjaidban ÉLEK!