Odakint villámlik, bent vágytól remegek.
Villám villanásban fénylik fel a tested,
Az alabástrom szobor nem fénylene szebben.
Villámnak tört nyila izzik a szemedben,
Meleg tekinteted most lángolva perzsel.
Félek a villámtól, de Te itt vagy velem,
Testeink vihara megnyugtatja lelkem.
Kedves Honey,
VálaszTörlésBámulatos atrakció volt ez,olyan elbűvőlő,hogy az valami képtelenség.Tudod azt az érzést,amikor egy színdarab után úgy érzed,hogy meg is maradt benned valami,hogy nem időpocsékolás volt ez az egész?Vagy azt,amikor úgy érzed,hogy ez az adott pillanat,amikor igenis beleszerettél a költészetbe?Na nekem ez volt.Ez a versed hihetetlenül csodálatos és nagyon szép.Rettentően tehetséges vagy,bámulatosak az alkotásaid és ez..kifogytam.Nagyon szép volt.Csak így tovább!:)
Hugs.Lina