Hajszabadság

A nő fáradtan rogyott le a játszótéri padra. Nem értette, hogy a három gyerekének még honnan van energiája mászni, csúszni, hintázni, futni, mozogni. Őt teljesen elfárasztotta a munka, az anyaság, a házi asszonyság, a feleségi lét. Mindenben 110%-on akart teljesíteni.

Otthon katonás rendben álltak a polcon a tányérok, egymással párhuzamosan feküdtek az illatos, tiszta törölközők. Ragyogott minden, pornak helye nem volt. Az irodában becsülték, tisztelték a munkáját. Várták kreatív ötleteit, pontos feladatvégzéséért egyre jobb szakmai eredményeket ért el. Férjét minden este meleg étellel várta haza, szerelmi életüket táplálta, s hogy életben tartsa a tüzet, próbált kívánatos maradni, és nyitott volt férje szexuális közeledésére. Gyermekeit a legjobb iskolába íratta. Különórák, szakkörök, zenetanulás, sport... Egyik helyről a másikra vitte őket. A nevelésben konzervatív volt, ezt látta otthon, ezt követte ő is.

Kívülről úgy tűnt, hogy minden működik. Fizikailag így is volt, ő mégsem érezte boldognak magát. Üres volt, fáradt és hiába a tökéletesség, mégis elégedetlen. A nagy hajtásban ideje sem volt ilyeneken gondolkodni, de ott a napfényes tavaszi ücsörgésben, előjött egy élet problémája.

Hintázó nagylányát nézte. Meglazult a kontya. - jegyezte meg magában. Ki fog esni a hajgumija, meg kéne igazítani. - szólalt meg benne a maximalizmus, de ereje nem volt, hogy figyelmeztesse gyermekét. Azután valami különöset érzett:
"Milyen gyönyörű ez a lány, így félig kibomlott hajjal."
A szívét szeretet öntötte el. Már régen érzett ilyet. A napok rohanásában, a törtetésben a tökéletesség felé már arra sem volt ideje, hogy érzéseket tápláljon.

Kinek akarok én megfelelni? - kérdezte önmagától. Eszébe jutottak a magazinok, a TV műsorok, az emberek... Minden, ami elvárja, hogy minden perfekt legyen minden és mindenki. Gondolatai mögül kitekintve azt látta, hogy a világoskék hajgumi végleg kioldódik lánya barna hajkoronájából és szabadon száll a levegőbe, lágyan lelibbenve a színes kavicsok közé. A gyönyörű hajzuhatag repült a Duna-menti ég kéklő hátterével maga mögött.

"De jó volna így szállni nekem is...!"

Onnantól kezdve tudatosan próbálta kioldani az életéből a szoros hajgumit. Lelkivilágát nem tekerte szigorú kontyba, hanem igyekezett hajszabadságban létezni, és ha olyan napja volt, még kócosan is tetszett magának, sőt másoknak is. Kibontott életfrizurával érdekes módon már nem 110%-on, hanem 150%-on teljesített, mert önmagát adta és belső boldogsága meghálálódott, megsokszorozódott.