Fejét fordítja felém egy virágos pulcsis lány, gubbaszt a kotta fölött, kezében hangszer.
A tükörképem.
„Én szurkolok.” – kacsint a szél, és továbbnyargal messzi útjaira.
Az élet apró csodák halmaza, boldog ember az, aki ezeket meglátja, megéli. Ehhez próbálok kapaszkodót nyújtani mind gyakorlatban, mind lélekben. Jó olvasást, nézelődést, vagy valami annál is többet!
2013. május 12., vasárnap
Furulyaszó
A fürdőszoba ablakában ülök, a csempézett falak körülvesznek némaságukkal. A teret furulyaszó tölti be. Készülök a holnapi vizsgára. Kint a szél zenél, bizony sokszor túljátszva engem. Idejön az ablakhoz, direkt nekiszalad, hogy megijedjek az üveg koccanásától. Benéz, ő lát engem. Visszanézek.
Fejét fordítja felém egy virágos pulcsis lány, gubbaszt a kotta fölött, kezében hangszer.
A tükörképem.
„Én szurkolok.” – kacsint a szél, és továbbnyargal messzi útjaira.
Fejét fordítja felém egy virágos pulcsis lány, gubbaszt a kotta fölött, kezében hangszer.
A tükörképem.
„Én szurkolok.” – kacsint a szél, és továbbnyargal messzi útjaira.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése