JELENLEG AZ OLDAL SZERKESZTÉS ALATT ÁLL! MEGÉRTÉSETEKET KÖSZÖNÖM!

2013. február 22., péntek

Hősök

- A kedvenc sorim a Hősök. – nyávogta egy cicababa hang a hozzá hasonló platinaszőke barátnőjének.
A hideg is kirázott ennek a megnyilvánulásnak a hallatán. Bedugtam a fülhallgatómat és lehunytam a szememet. Bezárkóztam a fantáziavilágomba, képzeletem puha magányába burkoltam magam. Ott már várt rám a saját Hősök sorozatom.
Szerepel benne egy anyuka. Különleges képessége, hogy minden reggel hajnalban kel, hogy dallal ébressze kisfiát. Palacsintát készít, akkor is, ha nincs kedve hozzá. Hat gyermeket nevel, fáradhatatlan munkával. Férjét szeretettel várja haza, nyitott szívvel hallgatja urát. Minden nap tesz azért, hogy csinosítsa, rendezze a házat. Emellett mosolyog, örül az életnek, tanul, képzi magát, mindig cselekszik. Alázattal szolgál, de kőkemény jellem. Álmokkal, elképzelésekkel, melyek felé örökké törekszik. Számomra ő az etalon, a követni való példa.
Van benne egy apuka, aki éjt nappallá téve dolgozik, hogy eltartsa a családját. Közben tanul, nevel, törekszik mindig és mindig jobb lenni. Mitől különleges? Attól, hogy annyira emberi, ahogy küzd a világ ellen a világért. Bárcsak lennének ilyen fiatal srácok, mint amilyen ő 45 évesen!
A legédesebb karakter a főszereplő csajszi kisöccse. Ő a legminibb hős. A kedvenc epizódom az volt, amikor megtanult görkorizni és hóban, sárban is azzal ment óvodába. Egy másik részben segített a házimunkában, terített vagy volt olyan is, amikor szétosztotta a névnapjára kapott csokit.
A mellékszereplők közül kiemelnék párat: Egy óvónő azzal vált hőssé, hogy három héten keresztül teljes műszakban dolgozott. Van benne egy vidéki buszsofőr, aki felelősségteljesen szállítja minden nap az utasokat a kátyús utakon. Nem mérgelődik, nem panaszkodik, van ereje mosolyogni, viccelődni, sőt megáll, ha meglát egy út mentén sétáló kamasz fiút. Akadnak még fiúk és lányok, férfiak és nők, akik a mindennapok egyszerű hősei.
Már csak a főszereplőről nem esett szó… Sajnos sose leszek olyan, mint ő, de azért majd mindig törekszek rá. Ő mindenben olyan tökéletes. Vicces is, de az agya hihetetlenül okos. Bolondos, de tud komoly lenni. Minden szerepben a legjobbat alakítja. A szíve aranyból van és legtöbbször úgy segít, hogy a másik ne tudja meg milyen áldozatokat hoz meg érte. Ha szemetet lát, felveszi, hogy kidobja a következő kukába. Nem mérgelődik mások hülyeségén, hanem teszi azt, amiről úgy érzi, képes rá. Márpedig ő mindenre képes! Szeretnék én is ilyen lenni!
Kinyitom a szememet és csak bámészkodok. Imádom ezt a sorozatot. Főleg azért, mert nem kell vele megvárjam a kedd 23:20-at és a szerda 0:10-et, hanem egész nap nézhetem. Mert az IGAZI HŐSÖK KÖZTÜNK ÉLNEK!!!

2013. február 15., péntek

Ellibbensz

Már csak egy fekete selyemkendő vagy,
Könnyedén fölkap a szél,

Átsuhansz hegyen-völgyön,
Tőlem messze térsz.

Jobb is így nekünk,
Hogy újat kezdhetünk,
Fekete selymünkből levetkezhetünk,
S színes új ruhát magunkra ölthetünk.




2013. február 13., szerda

Illatba rejtett életbölcsesség

Álltam a kolis fürdőszoba közepén. A polcon megláttam egy halványzöld tubust, rajta: Fa Joghurt Aloe Vera krém tusfürdő.

A barátnőmé, de sebaj, beleszagolok.
Kipattintottam a fedelét, odahajoltam és kicsiket szippantottam az illatból.

Előjött az emlékezés dzsine. Magával ragadott és visszarepített 2007-be, egy másik fürdőszobába.
A koli zuhanya alatt álltam és elgondolkozva szappanoztam magam a saját joghurtos, aloe verás tusfürdőmmel.
Imádtam az illatát, a zuhanyzás tisztító, felszabadító érzését. Ráérősen csorgattam magamra a vizet, a hab kényelmesen folydogált le testemen. Agyamban lassú táncot jártak a gondolataim, gondjaim:
"Hiányzik a családom… Szeretem a barátaimat… Jó itt, de jobb lenne otthon… Milyen mókás lány ez az Erika. Olyan kis cuki és mellé vicces is. Ma is hasfájósra nevettük magunkat, miközben a pirítós kenyereket készítettük. Mindenkinek meg volt a maga feladata. Én kaptam ki a forró szeleteket a sütőből, majd Eri megvajazta és a fiúk mind megették. Legalábbis majdnem mind… :) Ugyanakkor alig másfél éves a kisöcsim. Rossz érzés, hogy kimaradok a fejlődéséből.”

2013. február 12., kedd

Bűntudat

Fáradttá tesz a vonat zötykölődése. Legszívesebben lehunynám a szememet, de valami nem hagyja. A kíváncsiságom nem altat el. Mindig néznem, mindig figyelnem kell.

A havas tájat, a fehér takaró alatt alvó kidőlt fákat, a földre hulló indákat, nyuszikat, őzeket.

Lassan falu következik, előtte vasúti átkelő. Nézek előrefelé.
Ki az az őrült, aki ott integet? Már messziről látni. Mi a csuda baja van?

Elhalad a vonat. Egy nagydarab, mamlasz fiú. Talán fogyatékos. Mögötte az anyja áll és fogja. Talán, hogy ne fusson a szerelvény elé.

Csak nézek, nem integetek vissza. Morcosan bámulok kifelé…

…aztán fájni kezd. Belém nyilall: Ezt az embert olyan boldoggá tette volna, ha valaki viszonozza üdvözlő gesztusát. Én arra nem voltam képes, hogy felemeljem a kezemet.

Pedig annak idején, sőt néha most is hányszor szórakozok azzal, hogy vonatról, vagy vonatnak integetek.

Még mindig bánom… Ellenben remélem, hogy őt már az is boldoggá tette, hogy ott állt kint és a sűrű hóesésben lengette a karját pár ismeretlen felé. Talán ő többet adott nekünk, mint mi tudtunk volna őneki…

2013. február 10., vasárnap

Interjú a "Zenekarommal" (A nyertes mű)

A Művelődési Ház világos csarnokában ülök. Mellettem hatalmas, zöld növények, valahol zene szól. Az interjúalanyaimra nem kell sokat várjak, már itt is vannak. Kíváncsian teszem fel az első kérdést:

Mikor jelenik meg az új művetek?
Szív (frontember): Jelenleg van egy félkész mű, amelyen az Orral dolgozunk közösen. Az alapgondolat régóta meg van. Egyelőre még érlelődik, de bízunk benne, hogy a napokban be tudjuk mutatni.

Az Orrhoz fordulok.

Mi a Te szereped ebben a munkában?
Orr: Az alapötletet egy tusfürdő illata adta, amely a múlt emlékeinek képkockáit vetítette a Szív számára. Egy picit beleszólt az Agy is, de Ő inkább külön, magányosan szeret dolgozni.

Mért van így?kérdezem az Agyat.
Agy (frontember): Legjobban a Kézzel tudok közösen munkálkodni. Közvetlenül irányíthatom és mindent leír, amit megfogalmazok magamban. Ritkán alkotok csak egymagam, de akkor próbálok tartalmas mondanivalóval szolgálni. A többiek olykor-olykor kérik, hogy toldjam meg egy kis plusszal az érzelmek világát. Szívesen teszem, szeretek segíteni.
Kéz: Valóban nagyon kedves az Agy. Bár keményen munkára fog, de mindig hagyja, hogy ihletet merítsek a Szív számára. Engem ez tölt fel. Megtapintani a bársony puhaságát, a cica meleg szőrét, a másik ember bőrének pulzálását.

„A szem a lélek tükre.” – mondják. Te miben segíted a Szív munkáját?kérdem a Szemtől.
Szem: Valóban elég szoros szimbiózisban élünk egymással. A legtöbb inger rajtam keresztül jut a főnökhöz. Rengeteg dolgom van. Az emberek nem is tudják, hogy mikor fáradtan pillogok, akkor is éberen figyelem őket. Ami pupilláimon keresztül átjut mind újabb képeket vonz be, összeáll egy képsorozattá, majd a Szívvel együtt gyúrunk belőle egy történetet.

Kíváncsi vagyok egy konkrét sztorira arról, hogyan születik egy közös alkotás.
Száj: Az előbb ittam egy isteni olasz kávét. Megveszek ezért az édes-kesernyés ízért. A fekete karakánságát oldja a tejszín fehér könnyedsége. Úgy érzem, egyszer egy novella alapját fogja adni ez az íz.
Orr: Engem az illata bűvöl el. Olyan, mint egy levegőben úszó varázsszalag. Megérzem, belekapaszkodok, és ennek mentén bizonyára elérek a kotyogó kávéfőzőig.
Fül: Ó az a mennyei muzsika, amit a lefövő ital ad. Szeretem hallani. Módszeres, lüktető hangja zene számomra.
Szív: Engem is megdobogtat. Néha sajnos a koffeintartalma miatt, de mégis imádom. Felidéződnek bennem a „hajnali” 10-es álmos kávézások a barátnőimmel, a Kávéházi nyári munkám, a kedvenc cukrászdám lila-virágos tapétája.
Kéz: Az milyen egy klassz hely! Domborúak a minták, igazi élvezet volt végigsimítani a falat… A témához visszatérve: csak melegen szeretem a kávét. Fogom a bögrét és a porcelánfalon átszűrődő kellemes meleg felolvasztja ujjaim görcsös merevségét.
Szem: A többiekhez hasonlóan, én is szeretek kávézni. Általában tejjel/tejszínnel fogyasztjuk. A legszebb, legfinomabb látvány, ahogy a fehér folyadék kacskaringós keveredéssel megszelídíti a fekete italt. Mindig elvarázsol! Ahogy az előbb az is, ahogy a kávé barnára festette a habot és csíkokban ült egymás mellett a két szín az ital tetején. Szebb kép volt, mint bármely híres festmény.
Agy: Nálam a munkafolyamat része egy csésze fekete. A gőzében ihletet lelek. Meg aztán van, hogy fáj a fejem és akkor csak a kávé segít.

Köszönöm! Ezt jó volt hallgatni. A szem mellett a munkák másik oroszlánrésze rád hárulhat.nézek a Fül felé.
Fül: Tény, hogy nekem is oda kell figyelnem, hisz bármilyen párbeszéd nagyszerű alapja lehet egy szöveganyagnak, hisz a háttérben szóló zene hatására rezdülnek a Szív húrjai. (A társára néz.) Valójában azonban mi mindannyian ugyanolyan fontosak vagyunk. Csak együtt tudunk komponálni, alkotni.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok további munkátokhoz!

2013. február 6., szerda

Főszerepben: a Mosolyvarázsló

Rendező: az Élet
Helyszín: zsúfolt vonat, Vácról a Nyugatiba
Időpont: dél körül
Szereplők:
  • egy aktatáskás fiatalember
  • három idétlen kamasz fiú
  • egyetemista lány, füle bedugva
  • idős néni kosárral a kezében
  • anyuka
  • kamaszlány
  • fiú 
Főszerepben: a Mosolyvarázsló

Első jelenet:
Zötyög a vonat, mindenki el van merülve a saját kis gondterhelt világában. Az Aktatáskásnak megcsörren a mobilja.
Aktatáskás: Hello Péter! (csönd) Igen, hallottam, de van egy kis gond az üzlettel… (csönd) Igen, igen, tudom, hogy sürget a határidő. (csönd) Rendben. Oké, meg fogom oldani. (dühös, pofákat vág) Hello! (kinyomja a telefont és nagyot sóhajt)
Kamasz fiú 1. (megveregeti a másik hátát): Ne is törődj vele, az összes csaj ribanc!
Kamasz fiú 2. (ránt egyet a vállán): Á leszarom, menjünk inni este!
Kamasz fiú 3.: Basszus, holnap dogát írunk matekból.
Kamasz fiú 2. (dühösen): Francba, még az is! Szar ez az élet!
Egyetemista lány kiveszi a fél fülhallgatóját és meghalljuk a dalt:

2013. február 5., kedd

Hiányzol

Hiába próbálom a szót rejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálom az érzést ejteni,
Hiányzol.
Hiába próbálok magamnak hazudni,

Hiányzol.
Hiába próbálok mással aludni,
Hiányzol.

Hiába próbálom bánatom kiírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok mindent kisírni,
Hiányzol.
Hiába próbálok rólad nem beszélni,
Hiányzol.
Hiába próbálom büszkén elviselni,
Hiányzol.


Hiába próbálom szívemből törölni
Hiányod,
Hiába próbálok már másnak örülni,
Ha még mindig,
Ha még fájón,
Nagyon hiányzol!



2013. február 2., szombat

Ne bánts! Menj! ...csak fáj...

Összeroskadok! Fáj itt bent az élet,
Idegeim húrját össze-vissza téped.
Nem vagyok rock gitár, felejtsd el a nevem,
Vagy kiabáld harsogva: Szeretlek kedvesem!
 

Nem hiszem el, hogy játékszer vagyok,
Mért van, hogy tőled csak fájdalmat kapok!?
Húzd ki tőrödet kérlek a szívemből,
Fordulj el végleg szerető keblemtől!


Szakítsuk el a köteléket végleg,
Ez többé már senkit nem éltet.
Te menj el balra, én meg jobbra lépek,
Ne sodorjon feléd többé már az Élet!

Naivan hittem, szép lesz, ha távozol,
Később már nem fáj, ha nélküled álmodok.
Most már érzem, tudom, és szenvedek,
Nélküled reményem veszett el kedvesem...